2017. december 31. | By: KE Katica

Barczikay Lilla - Szobortánc


Sötét hangulatú, mindvégig izgalmas, tulajdonképpen nagyon szerethető regény a Szobortánc. Ha valami másra vágysz, mint amit egy átlag NA-től kapsz, akkor ne hagyd ki! 




Barczikay Lilla – Szobortánc


Egy elfeledett idegen lépked végig a macskaköveken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gyűlöletével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet dühös, nem félhet, mert akkor kitör a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a kőszarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.

Egy láthatatlan árny suhan a sötétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti őt a kíváncsi szemek elől. Fogai feltépik a bőrt, körme véres csíkokat hagy áldozata testén. Érezni akar. Az izgalmat üldözi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.

Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem önmagukban, hanem egymásban kell keresni.



Azt már megtanultam Lilla előző két könyvéből, hogy ha a főhőseiről van szó, akkor garantált a különleges képesség és a komor hangulat. Így meg sem lepődtem, amikor itt is ezt kaptam. Ugyanakkor sikerült elérnie, hogy olvasás közben eszembe se jusson az Anyám teremtményei vagy annak bármelyik szereplője, és ez nem kis dolog. Főként azért, mert az alapmotívumok hasonlóak, itt is egy különleges képességekkel rendelkező lány áll a középpontban, aki szenved attól a természetfeletti erőtől, amit birtokol. És igen, itt is látszólag élettelen tárgyakat tud megmozdítani, azokkal kommunikál. De ennyi, ennél több egyezés nincs is. És ez is csak utólag tűnt fel nekem. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szobortánc, bár magán viseli az írója kedvenc témájának jellemzőit, mégis képes újat hozni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy sokkal jobban sikerült regény, mint az elődjei. Feszesebb a tempó, kidolgozattabbak a karakterek és több a titok. Szerelmi szálat pedig csak nyomokban tartalmaz.

A történet alapvetően két szálon fut, illetve a végén bejön egy harmadik is. Nem mondom, hogy nem akasztott meg néhányszor ez a váltás, de azért nem volt vészes. Az izgalmat pedig csak fokozta Lynn szála, ugyanis az elején a világon semmi köze nem volt az eredeti történethez. Szóval majd kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi köze is van ennek az elborzasztó, véres kitérőnek Temi sztorijához. Persze a végén azért összefutnak a szálak, de sokáig lövésem sem volt, mi a közös kettőjükben.

A történet egyik főhőse Temi, aki épp egy elmegyógyintézetből tart hazafelé. És nem látogatóban volt valakinél, hanem őt kezelték ott évekig. A családja, ami a bátyjából és nemrég rejtélyesen megvakult húgából áll, nem ujjong hazatérte hírére, de ez nem gátolja meg abban a lányt, hogy maradjon. Egyébként sem lenne hova mennie. Beköltözik hát elhunyt apja szobrászműhelyébe, és megpróbálja hasznossá tenni magát. Ám ahogy a bátyja és közte lévő konfliktus újra elmélyül, úgy válik egyre veszélyesebbé a helyzet is. Hiszen Temi teljesen random, az érzelmei erejével tudja irányítani a közelében lévő szobrokat, amik minden egyes alkalommal tombolnak, valahányszor elszakad a cérna a lánynál. Amolyan egyedül mindenki ellen sztori az övé. Bár azért akad egy szövetségese, a bátyja barátja, Keith személyében. De többnyire egyedül küzd meg minden nehézséggel. 

A másik szál Lynn sztorija. Aki azt hiszem, az egyik legvéresebb szereplő, akivel mostanság dolgom volt. Vele kapcsolatban csak felvillanásokat kapunk, de az is bőven elég. Ugyanis a lány kedvtelésből gyilkol, csak hogy érezzen végre valamit, és a szívében tátongó űrt betöltse. 

A cselekmény egy kicsit lassabban csordolgált, mint vártam, és nem sokkal jutottunk közelebb a megoldásokhoz, de ez most valahogy nem zavart. Ez a regény a maga 160 oldalával elég könnyen emészthető, körülbelül egy este alatt ki is olvastam. Ami már idegesítőbb volt számomra az a vége. Mire végre megkapjuk a fülszöveg utolsó mondatában belengetett összefonódást, már vége is a regénynek. Ez azért nem kis csalódást okozott nekem. Bár ha hamar kijön a folytatás, akkor ezt sem bánom.

Szóval ha kedvetek támadna kilépni a megszokott keretek közül, amik a műfajt behatárolják, akkor mindenképpen adjatok esélyt ennek a gyöngyszemnek!

A könyvért köszönet az Ad Librum kiadónak!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése