Tavaszköszöntő Hétvége: Baráth Viktória – Első tánc

Nyár, Párizs, szerelem – hát kell ennél több egy jó kis romantikus regényhez? Azt hiszem, nem. Baráth Viktória könyve pedig éppen így indul. Hagyd magad te is elcsábulni! 

 Baráth Viktória – Első tánc

Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Álomgyár Kiadó│Baráth Viktória │Moly

. 

Meglátni és megszeretni ezúttal csak egy pillanat műve volt, legalábbis, ami a borítót illeti. Ez az egyszerre egyszerű, ugyanakkor élettel teli borító valami elképesztően jól sikerült! Képtelenség volt neki ellenállni, még akkor is, ha nem igazán szeretem a romantikus történeteket. Hogy mégis elolvastam, az csak azon múlt, hogy mostanában találkoztam néhány nagyon jó romantikus regénnyel, aminek sikerült elvarázsolnia. Ha ezek nem lettek volna, bizony egy jó regénnyel lettem volna szegényebb! Az Első táncot ugyanis kár lett volna kihagyni! 

A történet főszereplője Zoey, akinek minden álma, hogy musicalszínésznő lehessen. Nincs is tehetség híján, ám bátorsága nem sok van ehhez a pályához. A 21. születésnapján azonban belevág élete egyik legnagyobb kalandjába, elutazik Párizsba. És ahogy az már lenni szokott, a világ legromantikusabb városa számára is meglepetéseket tartogat. Bár ezek a meglepik eleinte nem éppen szívderítőek. A foglalását törölték, a pénztárcáját ellopták, a hotelben pedig egy ágrólszakadt külföldi benyomását kelti. Ám szerencséjére feltűnik a színen Owen, a sármos skót férfi, akivel még a repülőgépen ismerkedett meg, és szép lassan mindent elrendez a lány körül. Hát csoda, hogy Zoey ott helyben belezúg? Azt hiszem, nem. Azonban ahogyan minden nyaralás egyszer véget ér, így számukra is elérkezik a búcsú pillanata. Nehéz szívvel, de a  szerelmespár örökre búcsút int egymásnak. 
Ám ezúttal Zoey nem csupán egy összetört szívvel tér haza, hanem azzal az elhatározással is, hogy végre saját kezébe veszi a sorsát, és nem engedi többé, hogy a félelmei uralkodjanak felette. A sors azonban megtréfálja mindjárt az első tanítási napon, amikor is kiderül, hogy az új drámatanára nem más, mint párizsi szeretője, Owen. És a meglepetések itt még nem érnek véget.

Összességében engem egy kicsit Cora Carmack Szakítópróba című könyvére emlékeztetett, pedig ha így jobban belegondolok, a lényeges részeket illetően teljesen eltér a két regény. Ennek ellenére, a fejemben a kettő valahogy egybeolvadt. Ám mivel szerettem a Szakítópróbát, ez csak előnyére vált ennek a regénynek. Ahogyan ott, úgy itt is egy kissé félénk, ám rendkívül tehetséges lány áll a középpontban, és számos érdekes helyzetet generál a tanár-diák szerelem. Szóval ami azt illeti, izgalomban nincs hiány. 

Zoey pedig remek hősnő. Könnyű vele azonosulni. Egy évét mutatja be a regény, a párizsi úttól, míg le nem diplomázik a művészeti suliban. Ez alatt az egy év alatt rengeteg mindenen megy keresztül a hősnő, és ahogyan azt a fülszöveg is írja, ezalatt két férfi is szerepet játszik az életében. Így ezeknek a szerelmeknek a különböző korszakain keresztül kísérhetjük végig a lányt. Tanúi lehetünk a nagy, lángoló szerelemnek, a bizonytalanságnak, bánatnak, újrakezdésnek, és még sok-sok mindennek. Igazából rendkívül eseménydús történet az Első tánc. Végig nagyon pörgős, egy pillanatra sem ül le a sztori. Mindig van egy újabb szál, egy újabb nehézség, ami nem hagy nyugodni, így elég gyorsan fogynak a lapok. Ez tipikusan az a történet, ami annak ellenére, hogy több mint 400 oldalas, rövidnek tűnik, mert ha egyszer már beszippantott, akkor sajnálod letenni. Sőt, az utolsó sorok után egyszerűen fájt, hogy nem vehettem kézbe azonnal a következő részt! És mondom ezt úgy, hogy az elején nem sikerült magával ragadnia.

Ahogyan azt már tegnap is írtam a Tavaszköszöntő Tagben, míg a borító szerelem volt első látásra, a történetbe egy kissé nehezebben rázódtam bele. Valahogy túl gyors volt a tempó, Zoey hipp-hopp szerelmes lett, pörögtek a napok, az események, én pedig kullogtam valahol utánuk. Aztán egyszercsak nem is tudom, mi történt, valahogy azzal, hogy Zoey hazatért, én is megérkeztem, és már nem ellenkeztem, hanem hagytam, hogy magukkal sodorjanak az események. 
  
A férfi karaktereket is nagyon szerettem, jól voltak összegyúrva. Külön pirospont jár az írónőnek, amiért nem tökéletes szereplőket alkotott, mindnek volt egy kis (némelyiknek elég nagy) bibije. Emellett mindnek helye és szerepe volt a hősnő életében, hozzásegítették ahhoz, hogy fejlődni tudjon, hogy rájöjjön ki is ő valójában, és mit akar az élettől. Már ezért megérte olvasni ezt a regényt. Ennek ellenére azt hiszem egy harmadik illene igazán a hősnőhöz, és őszintén szólva éppen emiatt várom olyan nagyon a Körtáncot, hogy végre megtudjam, hogyan is alakul Zoey élete, és ki mellett köt ki végül.

A mellékszereplőket is szenzációsak voltak, ők többségében Zoey barátai. Ami nagyon pozitív, hogy nem csak csini háttérszereplők voltak, akik csak azért léteztek, hogy a főhős és a szerelme útját egyengessék, hanem volt saját sztorijuk is. Bár el tudok képzelni egy olyan folytatást is, amiben egy kicsit nagyobb szerephez jutnak, de ha nem lesz ilyen, az sem baj. Szerettem őket úgy, ahogy vannak.
Talán csak egy negatívumot tudnék mondani, néha ugyanis az volt az érzésem, hogy egy blogregényt olvasok, olyan hirtelen változtak a dolgok. Az egyik ilyen új információnál egy kicsit fel is szaladt a szemöldököm, hogy ezt most hogy is sikerült ennyi ideig eltitkolniuk, és hogyan változtathat meg mindent gyökeresen. Tudom, tudom, kissé homályosan fogalmazok, de ezt nem lehet másként, mert nem szeretném, ha spoilerbe futnátok nálam, szóval nézzétek most ezt el nekem. Mindenesetre egyes fordulatokat nem éreztem annyira átgondoltnak, de ez semmit nem vont le a regény értékéből.

Mindent összevetve nagyon jól szórakoztam, és nem sokat aludtam, de tudjátok mit, ezt egy cseppet sem bánom, mert minden perce megérte. És ezek után csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek nagyon ajánlom ezt a regényt! Számomra ez az idei év legjobb romantikus regénye! 

A könyvért nagy-nagy köszönet Baráth Viktóriának! 

Felmelegítetted a regényeddel a szívem!