2016. október 27. | By: Ladybird

Paige McKenzie hátborzongató videói


Eddig még soha nem éreztem késztetést arra, hogy Halloweenkor valami olyan teljesen tipikus dolgot tegyek, ami kissé idegen a mi kultúránktól. Mostanáig. 


Pedig lehetőségem, szerencsére volt, még annak ellenére is, hogy egy alföldi kis faluban nőttem fel. Olyan tíz éves lehettem (a 90-es évek elején), amikor az általános iskolánkba megérkezett az egyetemista Laura Amerikából, és egy éven át jobbnál jobb programokat szervezett nekünk. Így kipróbálhattuk a softballt, nézhettünk angol nyelven tiniknek szóló filmeket, megkóstolhattunk különféle pitéket meg muffinokat, és részt vehettünk egy igazi halloween partyn. Ez utóbbiból nem sok minden maradt meg bennem, csak a tökfaragás és az alma evés hátratett kézzel egy lavór vízből, meg a hatalmas műpók, ami a frászt hozta rám, de máig emlékszem rá, mert szokatlan és más volt, mint amit addig tapasztaltam. Addig nálunk október 31 arról szólt, hogy készülünk a Mindenszentekre és a Halottak Napjára és letakarítjuk a sírokat. Azt sem szerettem, de ez sem érintett meg igazán, bármilyen szórakoztató módon is próbálták számunkra tálalni. A napokban azonban ez megváltozott, és ennek egy youtube csatorna és egy könyv az oka.

Az egész úgy kezdődött, hogy beleszaladtam egy könyvajánlóba, amelyben Paige McKenzie könyvéről írtak, amit idén jelentetett meg a Gabo kiadó. Meglepetésemre a kiadó azt írta, hogy az írónőt/lányt már sokan ismerik, mivel híres youtuber. Bevallom, én amolyan régi vonalas blogolvasó vagyok, és nem nagyon szeretem vloggerek videóit nézegetni. Angolul sem igazán, magyarul meg főleg nem, mivel kínosnak érzem az egészet. Pedig nagyon sokan művelik ezt a műfajt itthon is, én pedig próbálom szoktatni magam hozzá, de valahogy mindig az az érzésem, hogy a hazai vloggerek vagy nagyon lazák és túlzásokba esnek, vagy kínosan feszengenek a kamera előtt, és nekem egyik sem jön be igazán. De ahogyan azt már mondtam is, régimódi vagyok ebben a tekintetben, szóval ez az én személyes problémám. Ám amikor kíváncsiságból rákerestem Paige McKenzie videóira, elállt a szavam is!



A tizenhét éves lány ugyanis elképesztő dologba kezdett. (Persze, biztosan van, aki már ismeri őt, hiszen 2010-ben kezdte gyártani a videóit, de nekem ez teljesen új volt.) Röviden, maga mellé vette az anyukáját és egy rendezőt, és rövid 1-2 perces videókat vett fel, amiben eljátszotta, hogy ő valójában Sunshine, aki most költözött az anyukájával egy lepukkant környéken lévő hátborzongató házba, ahol furcsa dolgokat vett észre, ezekről pedig rendre beszámol majd. Nem túlzok, ha azt mondom, teljesen beszippantottak a videói, seperc alatt túllettem az 1. évad felén, és még úgy is, hogy tudtam, kamu az egész, néha bizony megijedtem. Ezen ugyan sokat enyhített az, hogy időnként elolvasgattam néhány kommentet a videók alatt, és jókat nevetgéltem azon, hogy sokan teljesen elhitték, hogy amit látnak, az valóságos. Mondjuk az első néhány videó után valóban nagyon élethűen adta elő Paige az egészet. A hitelességet pedig csak fokozta az, amikor az anyukája is beszállt a dologba egy-egy saját videóval. Nem is beszélve a többi szereplőről, például arról a titokzatos nőről, aki egy darabig csak állt a kapujukban és a házat figyelte... Hát engem konkrétan kivert a víz tőle. 
(Ez egy kicsit ijesztő rész, csak akkor nézd meg a videót, ha nem zavar az ilyesmi.)


Szóval ez meghozta a kedvem a Halloweenhez, és el is határoztam, hogy leállok egyelőre a videóival, de csak azért, hogy legyen mit néznem október 31-én este, miközben a könyvét olvasom. Egyébként azóta gondolkodom azon, hogy az, amit ő csinál vajon működhetne-e itthon is? Ha ennyire életszerű videókat készítene egy-egy magyar író a még meg sem jelent könyvéhez, ami talán még csak a fejében létezik, vagy éppen az íróasztala fiókjában lapul, mi olvasók, vajon mit éreznénk, amikor kiderülne, hogy az egész csak egy ügyes felvezetés része? Becsapva éreznénk magunkat vagy lenyűgözne ez a fajta kreativitás?

De mindegy is, a lényeg, ha egy kis borzongásra vágysz, akkor kukkants bele a videóiba és hagyd, hogy magával ragadjon az egész. Ha pedig filmen túl sok neked az egész, vagy nem tudsz angolul, akkor olvasd el a könyvét!




Paige McKenzie – Sunshine 1. – Megkísértés


Nem ​​sokkal azután, hogy Sunshine Griffith megünnepli a tizenhatodik születésnapját, édesanyjával, Kattel a napos Austinból a ködös, esős Washington állambeli Ridgemontba költöznek. Bár Sunshine örökbefogadott gyermek, mégis igazi bensőséges, anya-lánya kapcsolat van köztük Kattel. Az új otthon azonban olyan sötét és megfejthetetlen érzéseket vált ki Sunshine-ból, amelyekkel nem tud megbirkózni. És bár Kat látszólag nem vesz róla tudomást, Sunshine jól tudja, valami nem stimmel a házzal… 
A Ridgemontban eltöltött első éjszakán Sunshine apró léptek neszezésére ébred, majd egy kísérteties gyermeki kacajt hall. Másnap mintha minden még félelmetesebb lenne. Kat meg van győződve arról, hogy csak a képzelete játszik a lánnyal. Hogy bebizonyítsa, Kat téved, Sunshine fotókat kezd el készíteni, abban a reményben, hogy dokumentálhatja a házban portyázó természetfelettit. Az új iskolában összebarátkozik Nolan Fosterrel, a a kedves – bár kissé könyvmoly – osztálytársával, akit szintén érdekel a fotózás, és hasonlóképpen érdeklődik a szellemek világa iránt is. Nolan felajánlja Sunshine-nak, hogy segít felderíteni, mi folyik a házban. 
De amit felfedeznek, jóval több, mint amire számítottak. Sunshine rádöbben, hogy a szellemek az anyját és őt is veszélybe sodorhatják, és az is világossá válik, hogy minden, amit a múltjáról eddig tudni vélt, óriási tévedés.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése