2016. október 19. | By: KE Katica

Julia Lewis Thomson – Többek által


Magával ragadó, szívet tépő, ugyanakkor megmosolyogtató és imádnivaló regény a Többek által. Néhány napig szó szerint benne éltem a Julia Lewis Thomson által megalkotott világban, és Annával együtt lélegeztem, szorongtam, szerettem és sírtam.



Julia Lewis Thomson – Többek által


Te megérdemelnéd a második esélyt? 

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út.
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. 
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom? 

Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.





Ezt a bejegyzést most nehéz lesz megírnom, mivel, bár már egy ideje befejeztem a regényt, még mindig a hatása alatt vagyok. Rég érintett meg ennyire egy történet. De ezúttal sikerült annyira belefeledkeznem, hogy teljesen kiszakított a hétköznapokból, és többé nem léteztem én és a gondjaim, Anna bőrébe bújtam, és vele együtt küzdöttem a "túlélésért". Ezt pedig csak kevés romantikus regény éri el nálam.
Mondom ezt mindannak ellenére, hogy az elején nem igazán sikerült ráhangolódnom a regényre, és ennek két oka is van. Az egyik az, hogy kicsit megijedtem a fülszövegtől, és attól, hogy a főszereplő fiú egy banda, a Defektesek dobosa. Rettegtem attól, hogy újra egy klisékkel teli rockert kapunk majd, talán egy olyat, aki csak egy amerikai könyv lapjain életképes, és magyar környezetbe helyezve vérszegény és irracionális karakter lesz. Szerencsére már szinte azonnal kiderült, hogy András egy teljesen "épkézláb" fiú, aki épp olyan hétköznapi, mint amilyen csodálatos. Másrészt pedig, mert a regény eleje egészen különleges és sajátos stílusban íródott. Olyan, mintha Julia Lewis Thomson apró mozaikokat hintett volna el a könyv lapjain, amikből a teljes képet még nem látjuk ugyan, de Anna életének és gondolatainak egy-egy apró részletét megismerhetjük. És bár bevallom, ez egy kicsit megnehezítette a kapcsolatomat a könyvvel az elején, de így, hogy már ismerem a teljes képet, ha újraolvasom a regényt, én bizony lubickolni fogok benne. Mert mekkora királyság már, hogy épp egy magyar író be mer vállalni egy ilyen húzást mindjárt az első könyvénél! 

A Többek által Anna története, akivel középiskolás korában találkozunk először. Hamar kiderül, hogy nemrég balesete volt, ami nem csak a testét, hanem a lelkét, és ezzel együtt a jövőképét is összetörte. A lány azóta zárkózott, és nem talál vissza sem önmagához, sem a régi barátaihoz. Míg egy nap a padtársa, András le nem bontja az őt körülvevő falakat, és szép lassan ki nem csalogatja a lányt a csigaházából. Miközben Anna küzd a démonaival és a szülei által rápakolt terhekkel, az élet újabb és újabb kihívások elé állítja, amik csaknem meghaladják az erejét. 

Nem egyszerű erről a regényről beszélni, és nem azért, mert csupán öt mondatban össze lehet foglalni a tartalmát. Éppen ellenkezőleg, ez egy nagyon eseménydús és összetett a történet, és nehéz róla úgy írni, hogy nem sokat árulhatok el belőle anélkül, hogy el ne rontsam spoilerekkel az élményt. A varázsa mégsem ebben rejlik, hanem abban, hogy olyan érzelmi töltettel rendelkezik minden sora, ami egyszerűen elképesztő. Nagy általánosságban azt mondhatom, kiábrándultam a romantikus irodalomból, részint azért, mert a legtöbb ugyanazokból a klisékből építkezik, és egy bizonyos kor után egyik sem tud újat nyújtani az embernek. Részint pedig, mert sok romantikus író túlzásokba esik, és olyan eseményeket vagy karaktereket sző a történetébe, amik annyira irreálisak, ami megakadályozza, hogy magával ragadjon a történet. Nos, ebből a szempontból a Többek által esetében gyöngyszemre akadtam, mert nem volt egyetlen olyan jelenete, vagy karaktere sem, amit ne éreztem volna valósnak, vagy azon kaptam volna magam, hogy szarkasztikusan felhorkanok. Jó, talán András jelleme egy kicsit túl tökéletesre sikerült, de mivel a hangsúly Anna lelki problémáin és azok feloldásán volt, el tudtam siklani felette.

És ha már megemlítettem a főszereplő lelki problémáit, akkor azt is el kell mondanom, mennyire örültem annak, hogy nem a megszokott lelki defektek kerültek elő a történetben. Senki nem erőszakolt meg senkit, és nem voltak gonosz menő csajok sem, akik abban élték ki a szadista vágyaikat, hogy egy náluk gyengébbet szívattak (na jó, egy pillanatra felvillant egy ilyen karakter, de nem volt hangsúlyos a szerepe). Ez pedig már önmagában is felüdülés volt. Ehelyett sokkal komolyabb és reálisabb problémák merültek fel a regényben. Úgy mint a megfelelési kényszer, a begubózás, a gyász, és az ítélkezés. Sőt, a tipikusan a mai társadalomra jellemző, az elvált nők keserűsége táplálta álfeminizmus is felbukkan benne, amivel eddig talán csak egy-két regényben találkoztam, pedig ez annyira a mindennapjaink része manapság, hogy szinte kikerülhetetlen.  
Talán egy kicsit jobban is ki lehetett volna bontani őket, de még így is elgondolkodtató volt számomra egy-kettő. Az pedig, hogy ezzel mekkora érzelmi löketet vitt a regénybe az írónő, az valami fantasztikus! Komolyan mondom, romantikus regényen mostanában ennyit nem sírtam! 


Ami a szereplőket illeti, mindannyian nagyon jól kidolgozottak és szerethetők voltak. Nem egy két szereplős regény volt ez. A mellékszereplők is aktív részesei voltak a történet alakulásának. Remélem, ők is mind kapnak egy-egy saját regényt hamarosan, még annak ellenére is, hogy a nagyrészük megtalálta a maga társát ebben a részben, de azért bőven van bennük potenciál, és nagyon szívesen elolvasnék arról, ők hogyan élték meg mindezt: a gyászt, a banda dolgait és az Anna életében beállt változást. Szóval innen üzenem az írónőnek, remélem, ezek a regények már az íróasztalfiókban lapulnak, mert ha lehetne, én máris olvasnám őket! 

Azért így a végére annyit még meg kell jegyeznem, hogy szívem szerint én bizony ezt a részt is kettészedtem volna, és nem csak azért, mert imádtam olvasni, és így tovább tartott volna, hanem mert bizonyos részeket egy kicsit részletesebben is leírhatott volna az írónő. Volt, ahol volt némi hiányérzetem, de csak azért, mert az érzelmeket olyan szépen és érzékletesen ábrázolta, hogy emiatt nagy volt a kontraszt. 

De egy szó mint száz, rengeteget kaptam ettől a könyvtől, és nem túlzás, ha azt mondom, imádtam minden sorát! Egy csodálatos lelki utazás részese lehettem Julia Lewis Thomsonnak köszönhetően, és már alig várom a következő könyvét, hogy újra átélhessem ezt az élményt. Ajánlom mindenkinek ezt a regényt!


A kötetet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése