2016. április 4. | By: Ladybird

Katie Françoise – Egy igaz szerelem története

Nem is tudom, mit mondjak... Az ötlet maga nem volt rossz, és kétségtelen, hogy az írónő sem tehetségtelen, mégsem tudom azt mondani erre a könyvre, hogy tetszett, és ennek számtalan oka van, amiket a fülszöveg után el is árulok nektek.




Katie Françoise – Egy igaz szerelem története


Az igaz szerelem le tud győzni minden akadályt? 
Gabriella, a történet hősnője nyaralni indul barátnőjével Puerto Ricóba, ahol váratlanul találkozik az ünnepelt filmcsillaggal, David Canóval és szoros barátság alakul ki köztük. Vagy talán még annál is több? Gabi szerelmes lesz a férfiba, mégis elutasítja annak közeledését és a nyaralás végeztével hazatér a férjéhez. 
Egy váratlan fordulat azonban úgy hozza, hogy idő közben Gabi férje, Roberto bejelenti: válni akar, újra fellángolt a szerelem közte és a volt barátnője között. Látszólag elhárul minden akadály Gabi és David szerelmének beteljesülése elől. 
De a sors furcsa játékot űz a szerelmesekkel, ezért a két egészen különböző világból érkező fiatal útjai hamarosan szétválnak, és Gabi kénytelen egy hatalmas titokkal a szívében élni. Vajon el tudja titkolni szerelme elől azt, amit mindenki más tud? Katie Françoise első romantikus-kalandos regényében választ keres a minden férfit és nőt foglalkoztató kérdésékre. Vajon el lehet választani azokat, akiket egymásnak szánt a sors?

A látszat ellenére nem tartalmaz spoilert az értékelésem, 
mivel igyekeztem csak az első 50-60 oldalról írni.

Könnyed kis történetre vágytam, mert hogy őszinte legyek, mostanában egy kicsit megterhelte a lelkem pár történet, amikről, amint kiheverem őket, bejegyzés is készül. Szóval kellett már valami, ami egy kicsit kikapcsol, ellazít és rózsaszín álomvilágba ringat. Hát... nem egészen ezt kaptam, és ezt én sajnálom a legjobban. 

A történet nem túl bonyolult, a főszereplő, Gabriella a barátnőjével, Eszterrel Puerto Ricoba utazik, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Itt fut össze a híres színésszel, David Canoval, akit szorult helyzetében kisegít, és elbújtat a paparazzók elől. Ezután azonban az egész nyaralás a férfiról szól, annak ellenére, hogy Gabi saját elmondása szerint boldog házasságban él. A nyaralás végeztével David színt vall, a nő azonban nem áll készen arra, hogy az egész életét felforgassa a férfi miatt. Hazatérése után a férje, Roberto bevallja, hogy megcsalta, és hamarosan elválnak. Kis idővel később David felkeresi a nőt és egymásra találnak. A boldogságuk azonban rövid életűnek bizonyul, és a nő makacssága miatt újra elválnak útjaik. Ám ezúttal marad közöttük egy kötelék, ami elég erős ahhoz, hogy az útjaik újra keresztezzék egymást ...

Igen, jól látjátok, egy igazi magyar szappanoperát kapunk, ami simán kenterbe veri a latin-amerikai társait is. De hogy őszinte legyek, a legtöbb romantikus könyvtől nem is várok többet, legyen egy kicsit szirupos, és ne legyen egyszerű, mint a faék, vagyis legyen cselekménye is. Nos, a cselekményre itt aztán nincs panasz, de minden másra igen. 



Az első nagy problémám az egésszel az volt, hogy senkit nem ismerünk meg igazán. Olyan mintha egy sorozat 128. epizódja elején látnánk egy összefoglalást, tudjátok, Az előző részek tartalmából. Megtudjuk, hogy Gabriella Saint Tropezben él, de hogy hogyan került oda, vagy milyen az élete ott, arról semmit, csak hogy boldog a házassága. Aztán rögtön az első oldalon már ugrunk is oda, hogy elutazik Puerto Ricoba, és hipp-hopp már ott is van David, akiről épp csak megtudjuk hogy néz ki, és hogy hű, de tuti pasi, de sehol egy párbeszéd, semmi. Gőzünk sincs innentől kezdve, miért alél el minden nő tőle. Aztán kapunk pár "velős" mondatot Gabi szájából, miszerint ő nem ájul el David sármjától, meg ő nem rajong érte, de úgy körülbelül a 20. oldal magasságában már olvadozik. Hogy mitől, miért, és különben is... Arról nincs semmi. 

A másik problémám a főszereplők jellemével vagy épp jellemtelenségével van. Davidnek van egy állandó nője, Elisa, akivel csak a gyerekek tartják össze őket, és természetesen borzalmas nőszemély, mert folyton féltékenyedik, és naná, hogy ok nélkül. Vagyis upsz, talán mégsem, mert nemrég a férfi összeszűrte a levet egy fiatal színésznőcskével, Rebecával. De most pikk-pakk, beleszeret Gabiba, és a nyaralás alatt folyamatosan őt nyaggatja a problémáival. Szinte szusszanni sem hagyja a nőt, mert csak benne képes megbízni. Nem érdekli, hogy férjnél van, sem az, hogy nem miatta jött Puerto Ricoba, neki szüksége van rá, ezért folyamatosan "zaklatja". Számomra ez nem csak, hogy nem volt romantikus, de olyan mértékben tette a férfi főszereplőt unszimpatikussá, ami miatt a továbbiakban képtelen voltam neki szurkolni. Értem én, hogy szerelembe esett, de azért
vannak ennél elegánsabb módszerek is a csábításra.
Gabriella pedig, bár boldog házasságban él Robertóval – és igen, szánt szándékkal írom le ennyiszer azt, hogy boldog, mert nem értem, hogy egy boldog nő, miért teszi ki magát mindezeknek, mi szüksége ezekre a kis önbizalom növelő találkákra –, de ha David füttyent, rohan, és magasról tesz mindenre és mindenkire. A csúcs az volt, amikor elvitte a pasi a jachtjára, és bár pontosan tudta, hogy nem bírja a hajókat, de azért kis húzódozás után kötélnek állt. És itt még nincs vége a dolognak, mert hamarosan megjelent Rebeca is, a férfi ügyeletes barátnője, és hát, pár órára eltűntek egy kabinban, Gabi pedig mindezt szép türelmesen végigvárta... Ennél a résznél már nekem fájt, hogy van ilyen nő, aki képes erre is. Ezek után minden későbbi nyavalygása és ellenkezése a kapcsolat ellen nevetséges volt, és nem, ez egy cseppet sem teszi szerethetővé a főszereplőt.

Ebből máris látszik, hogy sajnos nincsenek kidolgozva a karakterek, és azt hiszem, ez a legnagyobb hibája ennek a könyvnek. Ha igazi múlttal, jelennel és jellemmel felruházott karaktereket kaptunk volna, talán egy jó kis történetet kapunk. Bár ahhoz azért a logikai bakikat sem ártana a helyükre tenni, mert abból is van elég. 

Vegyük például azt, hogy fogalmunk sincs, mit keresnek magyarok Saint Tropezben. Jó-jó, nem vagyok hülye, kitelepültek, értem én, nincs ezzel baj, de hogy a belügyminisztériumba hogyan került Gabi apja, az már cifrább kérdés. Nincs az a bevándorló, akit pikk-pakk beengednének a belügyminisztériumba! Ezt nem is értettem, minek kellett beleszőni, semmi jelentősége nincs a továbbiakban, és bármilyen más foglalkozás elfogadhatóbb lett volna számomra. 
De ugyanilyen csacskák a szerelmi szálak is. Igen, itt is kapunk szerelmi háromszöget, ami kicsit sincs felépítve. Egyszerűen csak leírja, tényként közli, hogy a pasas, aki David egyik legjobb barátja és alkalmazottja, beleszeretett Gabiba. De ennyi, és ez bizony harmatgyenge információ. 
Vagy ott vannak az álkonfliktusok, amik korántsem generálnak akkora problémákat, mint amiket az írónő kihozott belőlük. És éppen ezért halál idegesítőek! Őszintén, már a falat vakartam a főhős együgyű kifogásait olvasva, mert egyszerűen nem voltak elég fajsúlyosak ahhoz, hogy ezt komolyan gondolja. SPOILER Nem is beszélve arról, hogy a végére (ami igen, HEA, és lévén, hogy egy romantikus könyvről van szó, nem akkora titok) egyik pillanatról a másikra, ezek megszűnnek létezni, de ok nélkül. Egyszerűen varázsütésre az éveken át tartó kifogásrendszer összeomlik, mindenki mindent megbocsát, még azokat a dolgokat is, amiken szerintem nincs az az önérzetes férfi, aki túl tudna lépni, de David csodálatos és képes rá...  SPOILER VÉGE
És sorolhatnám még a logikátlanságokat, de nem szeretnék ennél többet spoilerezni.

Nem is ragozom tovább, sajnos erre a könyvre most nem tudok két szívnél többet adni. Ezt is csak azért előlegezem meg, mert hiszem, hogy ennél több is van az írónőben, és egy kicsit keményebb kezű szerkesztővel, valamint néhány bátrabb előolvasóval sokkal jobb könyveket képes írni. Szorítok neki, hogy a következő könyve jobban sikerüljön.







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése