Interjú Rick Yancey-vel Az ötödik hullám írójával

Aki olvassa a blogunkat, az tudja mekkora rajongója vagyok Az ötödik hullámnak. Számomra ez az etalon a földönkívüliekről szóló posztapokaliptikus regények terén. Nem mintha olyan hű de sok lenne belőlük, de azért akad mostanság.

Éppen ezért már amikor megírtam a kritikámat a könyvről, beharangoztam egy interjút az íróval. Mostanra még aktuálisabbá vált, hiszen kiderült mikor jelenik meg a könyvből készült film (2016-01-29). Egyelőre azonban nem érzem magam olyan profinak, hogy magam készítsek el egy ilyen interjút, így egy angol nyelvűt fordítottam le. 

Forrás

Egy kicsit bizonytalan voltam abban, hogy elolvassam-e Az ötödik hullámot, mert nem igazán vagyok oda a földönkívüliekről szóló történetekért. Hogyan tudtál megírni egy könyvet amiben idegenek szerepelnek anélkül, hogy úgy érezted volna, ez egy róluk szóló könyv?

Ez nem róluk szól! Rólunk szól egy mindent elsöprő, fajokat fenyegető esemény után. Bevallom a dolgok kissé skizoid színezetet kaptak, miközben a könyvet írtam. Az egyik pillanatban még Cassie vagyok, aki egy sátorban reszket egyedül egy erdőben. A következőben pedig egy füldönkívüli, aki évezredekkel fejlettebb mint mi, és a saját kiirtásunkat tervezem. Az ötödik hullám egy sci-fi, de nagyon igyekeztem emberi és univerzális témába ágyazni a történetet, ami túlmutat ezen a műfajon. Hogyan definiáljuk magunkat? Mit jelent pontosan embernek lenni? Mi marad, miután mindentől, amiben bíztunk, amiben hittünk, és amire hagyatkoztunk, megfosztanak?

Honnan jött Az ötödik hullám ötlete?

Gyerekkorom óta szeretem a sci-fit és a spekulatív fikciót. Kikerülhetetlen volt, hogy magam is megpróbálkozzak vele. 

Egyszer késő este a feleségemmel beszélgettem, és megkérdeztem tőle, mi a legnagyobb félelme? Habozás nélkül rávágta: „Az, hogy elrabolnak az idegenek.” Mire én: „Komolyan? Nálam ez még a top 50-es listára sem került fel.” Erre megmagyarázta: „Nem csak maga az élmény rémít meg, hanem az is, hogy utána senki sem hinne nekem!” 

Más szóval teljesen el lennél szigetelve, el lennél vágva a segítségtől mind az esemény alatt, mind pedig utána. Ez a beszélgetés mélyen belém ivódott. Évekkel később épp egy interjút futottam át, amit a fizikus, Stephen Hawkins-szal készítettek, aki rámutatott arra, hogy a kapcsolatfelvétel az idegenekkel, egyáltalán nem olyan lenne, amilyennek reméljük. Ha vannak is odakinn idegenek, mondta, akkor jobb lenne, ha abban reménykednénk, hogy soha nem találnak ránk. Ez egészen szíven ütött, mivel a legtöbb invázióról szóló történet, még csak a közelében sem jár annak, ami ránk várna. Cassie története ezzel a megfigyeléssel kezdődik. Az ötödik hullám idegenei nem olyanok, amilyennek elképzeltük őket. Nem szeretnénk, ha megtámadnának bennünket.

Honnan jött az öt hullám gondolata, nem kimondottan egy félelmetes könyv, de a hullámok tökéletesen realisztikusak és félelmetesek!

Nem én vagyok az egyetlen, aki eltöprengett azon, hogy mi történhetne, ha ránk találnának. A sorozatos támadások fogalma logikusabb számomra, mint a Világok Háborújában lévő teljes körű támadás. Hiszen több mint hét milliárdan vagyunk. És ha az a cél, hogy „kiüsd a béna főbérlőt”, te sem akarnál teljesen lerombolni mindent az új otthonodban. Hosszú ideig tanulmányoznád az emberiséget, a bolygót, ahol élnek, és ezt a tudást az előnyödre fordítanád. 
Minden egyes „hullám” logikusan vezet a következőre. Az első, vedd el tőlük a technológiát, és ezzel századokkal vesd vissza az emberiséget. Aztán aknázd ki a két nyilvánvalót: a lemeztektonikát és, hogy a lakosság 40 százaléka a partvonal 60 mérföldes körzetén belül él. És így tovább. Egyetértek azzal, hogy a hullámok nagyon félelmetesek, és azért félnek tőlük annyira, mert tökéletesen is valószerű.

Ha vagy amikor „Azok” beveszik a bolygót, szerinted az majd így történik?

Igen így vagy hasonlóan. Amikor kutattam a témában belefutottam a Fermi Paradoxonba, ami rámutat arra, hogy 1. tekintve az univerzum méretét, és korát, NEM VAGYUNK egyedül, és 2. ha ez tény, akkor miért nincsenek erre bizonyítékok – egyáltalán semmi? Az ősi idegenek teóriája azt mondja, hogy vannak bizonyítékaink; Én annyira nem vagyok ebben biztos. Hiszem, hogy odakinn vannak. És azt is, hogy az idegenek jók, ezért hagynak bennünket békén. Vagy túl messze vagyunk tőlük vagy nem éri meg a vesződséget. Én úgy döntöttem ebben hiszek, és így tudok éjjel aludni.

Egészen biztos vagyok abban, hogy nem élném túl az első hullámot. Mit gondolsz, te lennél annyira ügyes, mint Cassie, ha hasonló helyzettel találnád szembe magad?

Szeretném ezt hinni. Mint ahogy mindenki. Az emberek rendkívül rugalmasak. Ha belegondolsz, a fajunk léte Hiroshima óta egy cérnaszálon függ. Úgy gondolom-e, hogy én személy szerint túlélném? Valószínűleg nem, de a fajunknak van rá esélye. 

Az erős női főszereplőkről szóló ifjúsági könyveket (YA) általában nők írják. Milyen volt egy tini lány szemszögéből írni? Nehezebb vagy könnyebb, mint egy fiúéból?

Eleinte egy kicsit ideges voltam, amikor Cassie szemszögéből írtam. Soha nem voltam lány. De a második fejezettől megnyugodtam. Cassie személyisége kialakult. Van egy közös emberi, amin mind osztozunk. Csak be kellett fognom a számat és hagyni, hogy ő beszéljen. Ami a fiú kontra lány narrációt illeti, soha nem gondolkodtam rajta. Bízz a karakterekben, abban ahol vannak és abban, ahová tartanak. Bízz abban, hogy eléggé ismered a nemek közti különbséget és akkor hiteles lesz.

Rengetegen írtak lelkes kritikát Az ötödik hullámról! Gondoltad volna, hogy ilyen sikeres leszel? Milyen érzés ennyi pozitív visszajelzést kapni kapásból?

Ó, Istenem, hát minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon ijesztő és megalázó. Látom a lelkes kritikákat és az első ami eszembe jut a KOD (A Halál Csókja)! Tudom, hogy sok író nem olvassa a kritikákat, mert miről is szólnak? Ugyan mennyivel van jobban „igazuk” a rajongóknak, mint azoknak, akiknek nem tetszik? Akkor vagyok a legelégedettebb, és itt most mindegy, hogy a kritika pozitív vagy negatív, ha az olvasó úgy reagál a szereplőimre, mintha valódi emberek lennének. Ebből tudod, hogy mint író, jól végezted a dolgod.

Ez a kérdés nagyon előrehaladt, de ki lenne az, aki szerinted Az ötödik hullám mozi verziójában eljátszhatná Cassiet?

Soha nem engedtem meg magamnak, hogy ezen gondolkozzam. Van a könyvek világa és van a filmeké. Cassie az előbbiben él, de nagyon kíváncsi lennék rá, milyen lenne a másodikban (azóta már kiderült ki játsza Cassiet).

Kép a forgatásról

Az ötödik hullám még csak most jelent meg, de majd megveszek a következő részért. Mit mondhatsz el a 2. részről?

Még nem látjuk teljes mélységében hogy fogják "Azok" elnémítani az emberi zajokat. És nem látjuk mennyire érték el az emberek lelkét. A szereplők még csak épp hogy bemutatkoztak az 1. részben, most előtérbe kerülnek, míg másoknak szembe kell nézniük a végső teszttel. Arra azért lehet számítani, hogy az idegenek nem hagyják válasz nélkül Cassie kihívását.

Az ötödik hullám az egyik kedvenc ifjúsági regényem (YA), amit ebben az évben olvastam, mi az, amit neked muszáj 2013-ban elolvasnod?

Annyira le vagyok maradva az olvasmányaimmal, hogy az már kínos. Az első három a listámon: Patrick Ness – Soha nincs vége, A született tehetség Marie Lu-tól és a Csillagainkban a hiba John Greentől.  (Azt hiszem Amerikában én vagyok az egyetlen, aki még nem olvasta - teszi hozzá.)

Van még valami, amit el szeretnél mondani?

Az idegenek odakinn vannak. Nem hiszem, hogy ebben tévednék. És a legjobb amiben reménykedhetünk, hogy soha nem találnak meg bennünket. Higgyétek el, hogy ebben  nem tévedek.