Ilsa J. Bick - Hamvak egy kis extrával

Ez a könyv... hát ez valami... egészen más, mint az összes többi... Nincsenek is rá szavak!!!

Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt távol minden civilizációtól, a hegyek között érte a katasztrófa, amelyben a régi világ néhány perc alatt megsemmisült. Vérvörös lett az égbolt és hullazöld a hold. Az emberiség nagyobbik része elpusztult. Az állatok acsargó szörnyeteggé változtak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lettek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül. 

A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?

Alex tizenhét éves és egy tumor növekszik a koponyájában. Kezelés kezelést követ nála, de semmi sem segít, így egy nap úgy dönt, elmenekül az erdőbe. Véleményem szerint nem csupán a kezelések elől, hanem a reményvesztettség elől is. Ekkorra már nem érez szagokat és a szagokkal együtt az emlékeit is elveszíti. Pedig nagy szüksége lenne rájuk, mivel csak azok maradtak a szüleiből. 
Ha csak ennyit olvas el az ember a könyvből, máris rájöhet, nem egy átlagos könyvet tart a kezében. A hangulata innentől adott. Hogy kap egy kicsit más színezetet a továbbiaktól? Az csak plusz.

Szóval Alex mint kiderül igazi természeti ember, ismeri és szereti az erdőt, gyakorlott túrázó. Egy nap összeakad Jack-kel, a nyolc éves unokájával, Ellie-vel és nyugdíjazott katonai kutyájukkal, Minával. Amellett, hogy egy valódi családi drámába csöppen, hirtelen valami váratlan történik. Jack lemerevedik, vér buggyan ki a száján, majd összeesik. Az állatok egyik pillanatról a másikra megvadulnak, és akkor Alexre is lesúlyt a kín... És minden megváltozik.
Először is az a lány, aki már több mint egy éve nem érzett szagokat, hirtelen mindent élesebben érez, mint a betegsége előtt, és minden elektromos kütyünek annyi. Ott marad az erdő közepén egy dacos, makacs kislánnyal és ekkor még fogalma sincs arról, mekkora a baj. Nagyon tetszett, hogy Alex-szel együtt szembesülünk a dolgokkal. Nem elmeséli, mi történt, hanem átéljük vele együtt. 

Aztán megjelennek a fülszövegben említett zombik is, és együtt törjük a fejünket Alex-szel, hogy vajon mi történhetett? Különösen tetszett, ahogyan először meglátja a zombikat, átlagos tinédzsernek látszanak, csakhogy van valami előttük és van valami az arcukon, ami elárulja kik is ők. Na és az átható bűz! Komolyan mondom annyiszor említi ez a könyv a szagokat, hogy a végén már én is éreztem. Ezért pedig hatalmas piros pont jár Ilsa J. Bicknek. Bevallom nem egyszer rettegtem, miközben olvastam. Jó-jó, biztos az is hozzájárult ehhez, hogy épp egy borongós őszi napon olvastam, amikor a szél úgy süvített, hogy mindent vitt az udvaron.

Az elején kicsit lassabban halad a történet, később viszont durván beindult. Egyszerűen leteheteten volt egy idő után. 

Tetszett, hogy nem csinált az írónő szuperhőst a szereplőiből, csetlenek-botlanak, hiszen a vészhelyzet nem hoz a felszínre szuperképességeket. Vagy amiket mégis, azoknak is többnyire van kézzelfogható oka. Ugyanakkor talán kicsit túl sokat bakiznak, de ez csak újabb és újabb akciót hoz a történetbe. Egyértelműen a legjobb pillanatok egyike, amikor megjelenik Tom a színen. Ő sem átlagos férfi főszereplő, nem "kínálgatja" nekünk Ilsa J. Bick, nem hősszerelmes a fiú, egyszerűen csak elmeséli, hogyan élnek együtt, amíg tudnak. Ez kimondottan tetszett. És amikor útnak indulnak... csak akkor kezdődik el minden igazán...

Rule pedig... Bár nincs sok leírás a könyvben, tisztán láttam magam előtt a várost. És hogy mi minden lappang ott a felszín alatt! Elképesztő!
Azt hiszem ennyit nem aggódtam még szereplőkért, mint ennél a könyvnél. Egyszerűen hihetetlenül megszerettem őket: Alexet, Elliet, Christ, Tomot (talán őt egy kicsit kevésbé, mint a többieket).
Ez a könyv egyértelműen kiragadott a hétköznapokból, méghozzá nagyon durván. Annyira más volt, mint a legtöbb ilyen jellegű történet! Kicsit sajnálom, hogy nem adják ki a többi részét, mert egyszerűen muszáj tovább olvasni. Angolul nehezebb lesz, de mindenképpen el fogom olvasni a 2. és 3. részét is.

A borító nagyon hatásvadász, kicsit túlzásba estek vele szerintem.

A helyszínről:

A helyszínválasztás pedig kitűnő. Éles a kontraszt az események és a helyszín között. Gyönyörű vidéken szörnyen sötét dolgok történnek. De erről lejjebb az Extrában olvashattok. Addig is pár csodaszép kép a helyszínről:

Extra:

A könyvben szereplő helyekkel kapcsolatban olvasható egy viszonylag hosszú bejegyzés az írónő oldalán. Pár éve kritika érte, amiért valós városnevet választott a könyvében, ám az a város még csak köszönőviszonyban sem volt a valósággal. Még földrajzilag sem. Ilsa J. Bick bevallotta, hogy csupán a település neve tetszett meg neki, de valóságalapja nem volt a leírtaknak. Ezek után úgy döntött szól néhány szót a regényében szereplő helynevekről.

Az első a Sheboygan. Valójában két Sheboygan nevű hely is van, egy Michiganben, egy pedig Wisconsin államban. Sőt egy dalt is írtak róla "Mention My Name in Sheboygan" címmel. 
Innen származik Alex nénikéje, Hannah, és ez a város valóban a Michigan-tó partján van.
Régen Sheboygan egy nagy iparváros volt.

Rule - Rule nem létezik. Azonban voltak régen olyan kisvárosok Upper Peninsulában, amik a vas- és rézbányászatnak szentelték az életüket. Hat vasban gazdag régió van abban a térségben, és közülük egy, Gogebic a nyugati parton és Észak-Wisconsinon keresztül fut, épp ott, ahol a könyvbeli Rule található. Michiganban a bányászatnak befellegzett, de a kisvárosokon, aki keresztülsétál, az megtudhatja hogyan is nézhetett ki Rule. Vagy érdemes megkeresni ugyanitt az egykor bányászatból élő szellemvárosokat, hogy képet kapjon az ember arról, milyen fejlett és nyüzsgő kisvárosok voltak ezek egykor. Rule-t Keweenaw Penincula egyik rézbányászatból élő szellemvárosáról Mandanról mintázta. A városról képeket és infót ITT találhattok.

Waucamaw sem létezik. De létező helyről mintázta, a Porcupine Mountains Wilderness State Parkban lévő Porkies-ről.

Forrás