Aki szerette a Sons of Anarchyt, az egyenesen imádni fogja ezt a könyvet. Jóllehet most épp fordított nézőpontból kapunk képet a motorosbandákról, egy ügynök szemszögéből, akinek az a feladata, hogy lebuktassa őket. A könyv teljesen hiteles, hiszen egy beépített ügynök igaz története.
Jay Dobyns – Nils Johnson-Shelton – A Pokol Angyala
Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki elsőként férkőzött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbelsőbb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is.
Kezdő ügynökként mellbe lőtték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, első olvasatra hihetetlennek tűnő, de az elsőtől az utolsó szóig igaz történetben.
Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik kőkemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott nőikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nevű elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, erőszakos bűncselekményeket követtek el. Az erősen őrzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: kőkemény gyilkos.
A legnehezebb azonban a rákényszerített kettős élet: hűséges felesége és szerető gyermekei, valamint a motoros lét között őrlődik. Megfogadja, hogy ő lesz az első olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférkőzik a klub áthatolhatatlannak hitt legbelsőbb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ő beépült a klubba, az is beépült az ő életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ő sem csak jó.
A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztető története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvből mindent megtudunk arról a lenyűgözően veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gyűlöletről és megfélemlítésről, valamint a tagok között valóban létező testvéri szeretetről, ami az egyetlen, tősgyökeres amerikai bűnszövetkezetet jelképezi.
Kezdő ügynökként mellbe lőtték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, első olvasatra hihetetlennek tűnő, de az elsőtől az utolsó szóig igaz történetben.
Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik kőkemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott nőikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nevű elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, erőszakos bűncselekményeket követtek el. Az erősen őrzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: kőkemény gyilkos.
A legnehezebb azonban a rákényszerített kettős élet: hűséges felesége és szerető gyermekei, valamint a motoros lét között őrlődik. Megfogadja, hogy ő lesz az első olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférkőzik a klub áthatolhatatlannak hitt legbelsőbb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ő beépült a klubba, az is beépült az ő életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ő sem csak jó.
A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztető története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvből mindent megtudunk arról a lenyűgözően veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gyűlöletről és megfélemlítésről, valamint a tagok között valóban létező testvéri szeretetről, ami az egyetlen, tősgyökeres amerikai bűnszövetkezetet jelképezi.
Nagyon nehéz mit mondani erről a könyvről, hiszen nem egy fikcióval van dolgunk, hanem a kőkemény valóságot kapjuk az arcunkba. Jay Dobyns hihetetlen veszélyeknek tette ki magát és a családját, amikor vállalta ezt a feladatot. A története lenyűgöző, ugyanakkor félelmetes.
A kis Jay gyermekkorában nem arról álmodozott, hogy egy nap majd vásárra viszi a bőrét, és beépül az egyik legerőszakosabb motorosbandába. Focista karrierről álmodott, és nagy sikerekről, amik eleinte meg is adattak neki, ám az egyetem után rá kellett döbbennie, hogy a profik között nem sok babér terem a számára. Ekkor fordult az bűnüldözői pálya felé, az ATF-hez került, azaz az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Irodához. Hamarosan beépített ügynökként az első bevetésén találta magát, ahol meg is történt a baj, súlyosan megsérült. Ám ez nemhogy visszavetette volna, hanem épp ellenkezőleg, csak még jobban motiválta, hiszen legyőzhetetlennek érezte magát, mivel egy halálos lövést túlélt. Sokat elárul ez a jelleméről, nem az a meghátrálós fajta.
Mivel a sors figyelmeztetése épp fordítva sült el, mint ahogyan az egy átlagos embernél lett volna, Jay saját bevallása szerint ez az adrenalinlöket, amit a halálközeli élmény nyújtott számára, addiktív volt. Elhatározta, hogy ezentúl keresni fogja ezt az érzést. És azt hiszem, ezt meg is találta.
A hollywoodi kép, miszerint a beépített ügynökök drága kütyükkel vannak felszerelve, és koktélokat szürcsölgetnek pazar estélyeken, hamar megdőlt. A valóság ennél sokkal prózaibb volt, koszos kocsmák, büdös sikátorok, lepukkant motelszobák voltak a főbb helyszínek. Számos ügy után aztán jött az, amelyik egyenes úton vezetett a Hells Angelshöz. Bullhead Citybe kellett felgöngyölítenie egy fegyverkereskedő ügyét, mégpedig úgy, hogy motorosnak adja ki magát. A dolog pikantériája az volt, hogy nem sokat tudott a motorokról, de nem ijedt meg a feladattól. Igazi motorosokhoz illő, Bird néven vetette bele magát a munkába, hátra hagyva a feleségét és két gyerekét. Ekkor került először kapcsolatba a Hells Angels tagjaival, és ennek kapcsán találkozott Joseph "Slats" Slatalla ügynökkel, akinek feltett szándéka volt lerántani a leplet a motorosbandáról.
Ezzel pedig el is indult egy nagyon durva akció, ami nem csak erős gyomrot, de tiszta fejet, és sziklaszilárd elkötelezettséget kívánt meg tőle. Annak ellenére, hogy erőszakos bűnözők közé került, számos barátra is szert tett közöttük, ami meglehetősen megnehezítette a dolgát. De ennél is durvábbnak bizonyult az, amikor bizonyítania kellett a hűségét a banda felé.
Nem szeretnék többet elárulni a cselekményről, csak annyit mondhatok, hogy rendkívül izgalmas. Sokszor dobogott a torkomban a szívem, és bizony sok estén azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet. Folyton ott motoszkált a fejemben, hogy ezt Jay valóban átélte, ez nem fikció, és azt hiszem, ez még többet adott az élményhez. Nem is beszélve arról az interjúról, amit a könyv fordítója, az egyik kedvenc újságíróm, Sixx vagyis Varga Attila készített Jay-jel.
Emellett pár dolog nagyon elgondolkodtatott. Az egyik az volt, hogy bár mélységesen elítélem azokat a dolgokat, amiket a Hells Angels tett, azt el kell ismernem, hogy nagyon összetartóak. Manapság, amikor nehezen találni akár csak két embert is, aki egy irányba tart és képes titkot tartani vagy támogatni a másikat, szinte elképesztő egy ilyen bandáról olvasni. Ha egy helytelen cél ennyire képes összekovácsolni nagydarab, félelmetes alakokat, akkor hogy lehet, hogy a jó érdekében olyan nehéz egységet kovácsolni?
Ez ebben a regényben nagyon jól kidomborodott, amikor Jay leírta, miért olyan nagyon nehéz lebuktatni egy-egy motorosbandát:
"…ott volt az is, hogy a motorosbandákat vizsgáló ügynökök egy része szimpatizált a vizsgálat alanyaival, sőt olyan is akadt, aki klubot alapított. Ezt soha nem értettem. A rendőrök soha nem utánozták a maffiafőnököket vagy öltöztek utcai bandatagnak, és gründoltak maguknak saját kis gengszterklubokat, akkor miért utánozták le a motoros bűnszervezeteket? Lehet, azért, mert a motorosromantika, az egész „szabadon élek a motor nyergében” maszlag nagyon betalált náluk, de én ezt soha nem fogom megérteni, hiszen eleve nem nagyon szerettem a motorokat."
Szóval, teljesen elképesztett, mennyire könnyű megingatni az úgynevezett jófiúkat! Persze, a motoros életérzést én is ismerem, gyakorlatilag az egész családom motorozik, a Harley Davidson fesztiválon gyakran részt vesznek, és én magam is már attól kezdve, hogy képes voltam egyedül ülni, motorra lettem ültetve. Valóban nem sok minden adhat olyan szabadságérzetet, mint amikor egy motoron ülsz és a szél a hajadba kap, miközben a táj egyre összemosódik körülötted, te pedig szép lassan eggyé válsz az alattad lévő vassal. Ugyanakkor azért nem szabad megfeledkezni arról sem, mi mindennel jár egy, a Hells Angelshöz hasonló banda alapítása. Hát ezért képedtem el annyira, amikor erről olvastam.
A másik dolog, ami nőként megérintett, az az volt, amit Gwennek és a gyerekeknek kellett átélniük. Amikor a férjed, vagy az apád egy nagyon veszélyes akcióban vesz részt, és nem tud jelen lenni a hétköznapokban. Tudod, hogy minden tőled távol töltött pillanatban veszélyben forog az élete, és nem hívhatod fel akármikor, nem veszélyeztetheted a küldetését. Egyedül kell helytállnod, és megvívnod a magad kis harcait, emellett pedig élned kell a kis hétköznapi életedet is. Sokszor éreztem azt, hogy megszakad a szívem Jayért, amikor lemaradt a gyerekei életének egy-egy jelentős pillanatáról, vagy amikor hiányzott neki a családja. Gwent pedig nagyon becsültem, még annak ellenére is, hogy bizony párszor úgy tűnt, végleg feladja. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy én ezt kibírnám. Nagyon megértettem Jayt is, amikor nehéz volt levetkőznie a szerepét, és Birdként tért haza, de Gwent is, aki ezt nem tűrte.
Még egy dolgot meg kell említenem, ami megdöbbentett, az pedig az, hogy a Hells Angels európai része nagyobb, mint az amerikai. Nem is gondoltam volna, hogy itt nálunk is gyűrűzik az ilyesmi. Ezt valahogy olyan tipikus amerikai dolognak tartottam. Hát még amikor megtudtam, hogy Magyarországon is van chapterük... Sőt pár éve itt került megrendezésre a nagy európai Hells Angels találkozó is. Kellett egy kis idő, mire összeszedtem az állam.
A könyv maga gyönyörűséges, egy kicsit nagyobb és nehezebb, mint az átlagos könyvek, a cím pedig dombornyomott. Nagyon igényes a belseje is, a részek előtt képekkel, a könyv közepén pedig jó néhány színes képet is kapunk a vizsgálat alá helyezett személyekről. Ezek után teljesen megértem, miért kavart olyan nagy port a könyv megjelenése Amerikában, már túl azon, hogy nagyon jól van megírva.
Aki belekezd, az számítson rá, hogy rengeteg névvel és helyszínnel találja szembe magát, de ez azért van, mert Jay a jelentéseit is felhasználta, hogy hitelesen megírhassa ezt a történetet. Azonban a könyv elején van egy nagyon tuti kis lista, ami az akcióban részt vettekről ad némi információt, ez nagyon nagy segítséget ad a megértésben. Sőt belekerült egy térkép is, ami segít a könyvben említett helyszínek között tájékozódni.
Már biztosan kiderült mindenki számára, hogy nagy kedvencem lett ez a könyv, és egészen biztosan újra elolvasom majd, mivel nagyon érdekes gondolatokat fogalmazott meg Jay, amikre a nagy izgalmamban, hogy mi lesz vele, nem tudtam megfelelően odafigyelni. Ezt második olvasásra biztosan nem hagyom ki.
Jay Dobyns hivatalos oldalát ITT találod.
A kis Jay gyermekkorában nem arról álmodozott, hogy egy nap majd vásárra viszi a bőrét, és beépül az egyik legerőszakosabb motorosbandába. Focista karrierről álmodott, és nagy sikerekről, amik eleinte meg is adattak neki, ám az egyetem után rá kellett döbbennie, hogy a profik között nem sok babér terem a számára. Ekkor fordult az bűnüldözői pálya felé, az ATF-hez került, azaz az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Irodához. Hamarosan beépített ügynökként az első bevetésén találta magát, ahol meg is történt a baj, súlyosan megsérült. Ám ez nemhogy visszavetette volna, hanem épp ellenkezőleg, csak még jobban motiválta, hiszen legyőzhetetlennek érezte magát, mivel egy halálos lövést túlélt. Sokat elárul ez a jelleméről, nem az a meghátrálós fajta.
Mivel a sors figyelmeztetése épp fordítva sült el, mint ahogyan az egy átlagos embernél lett volna, Jay saját bevallása szerint ez az adrenalinlöket, amit a halálközeli élmény nyújtott számára, addiktív volt. Elhatározta, hogy ezentúl keresni fogja ezt az érzést. És azt hiszem, ezt meg is találta.
A hollywoodi kép, miszerint a beépített ügynökök drága kütyükkel vannak felszerelve, és koktélokat szürcsölgetnek pazar estélyeken, hamar megdőlt. A valóság ennél sokkal prózaibb volt, koszos kocsmák, büdös sikátorok, lepukkant motelszobák voltak a főbb helyszínek. Számos ügy után aztán jött az, amelyik egyenes úton vezetett a Hells Angelshöz. Bullhead Citybe kellett felgöngyölítenie egy fegyverkereskedő ügyét, mégpedig úgy, hogy motorosnak adja ki magát. A dolog pikantériája az volt, hogy nem sokat tudott a motorokról, de nem ijedt meg a feladattól. Igazi motorosokhoz illő, Bird néven vetette bele magát a munkába, hátra hagyva a feleségét és két gyerekét. Ekkor került először kapcsolatba a Hells Angels tagjaival, és ennek kapcsán találkozott Joseph "Slats" Slatalla ügynökkel, akinek feltett szándéka volt lerántani a leplet a motorosbandáról.
Ezzel pedig el is indult egy nagyon durva akció, ami nem csak erős gyomrot, de tiszta fejet, és sziklaszilárd elkötelezettséget kívánt meg tőle. Annak ellenére, hogy erőszakos bűnözők közé került, számos barátra is szert tett közöttük, ami meglehetősen megnehezítette a dolgát. De ennél is durvábbnak bizonyult az, amikor bizonyítania kellett a hűségét a banda felé.
Nem szeretnék többet elárulni a cselekményről, csak annyit mondhatok, hogy rendkívül izgalmas. Sokszor dobogott a torkomban a szívem, és bizony sok estén azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet. Folyton ott motoszkált a fejemben, hogy ezt Jay valóban átélte, ez nem fikció, és azt hiszem, ez még többet adott az élményhez. Nem is beszélve arról az interjúról, amit a könyv fordítója, az egyik kedvenc újságíróm, Sixx vagyis Varga Attila készített Jay-jel.
Emellett pár dolog nagyon elgondolkodtatott. Az egyik az volt, hogy bár mélységesen elítélem azokat a dolgokat, amiket a Hells Angels tett, azt el kell ismernem, hogy nagyon összetartóak. Manapság, amikor nehezen találni akár csak két embert is, aki egy irányba tart és képes titkot tartani vagy támogatni a másikat, szinte elképesztő egy ilyen bandáról olvasni. Ha egy helytelen cél ennyire képes összekovácsolni nagydarab, félelmetes alakokat, akkor hogy lehet, hogy a jó érdekében olyan nehéz egységet kovácsolni?
Ez ebben a regényben nagyon jól kidomborodott, amikor Jay leírta, miért olyan nagyon nehéz lebuktatni egy-egy motorosbandát:
"…ott volt az is, hogy a motorosbandákat vizsgáló ügynökök egy része szimpatizált a vizsgálat alanyaival, sőt olyan is akadt, aki klubot alapított. Ezt soha nem értettem. A rendőrök soha nem utánozták a maffiafőnököket vagy öltöztek utcai bandatagnak, és gründoltak maguknak saját kis gengszterklubokat, akkor miért utánozták le a motoros bűnszervezeteket? Lehet, azért, mert a motorosromantika, az egész „szabadon élek a motor nyergében” maszlag nagyon betalált náluk, de én ezt soha nem fogom megérteni, hiszen eleve nem nagyon szerettem a motorokat."
Szóval, teljesen elképesztett, mennyire könnyű megingatni az úgynevezett jófiúkat! Persze, a motoros életérzést én is ismerem, gyakorlatilag az egész családom motorozik, a Harley Davidson fesztiválon gyakran részt vesznek, és én magam is már attól kezdve, hogy képes voltam egyedül ülni, motorra lettem ültetve. Valóban nem sok minden adhat olyan szabadságérzetet, mint amikor egy motoron ülsz és a szél a hajadba kap, miközben a táj egyre összemosódik körülötted, te pedig szép lassan eggyé válsz az alattad lévő vassal. Ugyanakkor azért nem szabad megfeledkezni arról sem, mi mindennel jár egy, a Hells Angelshöz hasonló banda alapítása. Hát ezért képedtem el annyira, amikor erről olvastam.
 |
| A valódi Jay Dobyns, amikor nem Bird |
Még egy dolgot meg kell említenem, ami megdöbbentett, az pedig az, hogy a Hells Angels európai része nagyobb, mint az amerikai. Nem is gondoltam volna, hogy itt nálunk is gyűrűzik az ilyesmi. Ezt valahogy olyan tipikus amerikai dolognak tartottam. Hát még amikor megtudtam, hogy Magyarországon is van chapterük... Sőt pár éve itt került megrendezésre a nagy európai Hells Angels találkozó is. Kellett egy kis idő, mire összeszedtem az állam.
A könyv maga gyönyörűséges, egy kicsit nagyobb és nehezebb, mint az átlagos könyvek, a cím pedig dombornyomott. Nagyon igényes a belseje is, a részek előtt képekkel, a könyv közepén pedig jó néhány színes képet is kapunk a vizsgálat alá helyezett személyekről. Ezek után teljesen megértem, miért kavart olyan nagy port a könyv megjelenése Amerikában, már túl azon, hogy nagyon jól van megírva.
Aki belekezd, az számítson rá, hogy rengeteg névvel és helyszínnel találja szembe magát, de ez azért van, mert Jay a jelentéseit is felhasználta, hogy hitelesen megírhassa ezt a történetet. Azonban a könyv elején van egy nagyon tuti kis lista, ami az akcióban részt vettekről ad némi információt, ez nagyon nagy segítséget ad a megértésben. Sőt belekerült egy térkép is, ami segít a könyvben említett helyszínek között tájékozódni.
Már biztosan kiderült mindenki számára, hogy nagy kedvencem lett ez a könyv, és egészen biztosan újra elolvasom majd, mivel nagyon érdekes gondolatokat fogalmazott meg Jay, amikre a nagy izgalmamban, hogy mi lesz vele, nem tudtam megfelelően odafigyelni. Ezt második olvasásra biztosan nem hagyom ki.
Jay Dobyns hivatalos oldalát ITT találod.
A könyvet köszönöm a Twister Medianak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése