2014. december 22. | By: Belnis Belnis

Janet Evanovich - A szingli fejvadász

"– Szóval riasztóra van szüksége, mert rossz környékekre készül?
– Voltaképpen loptam a kocsit, és attól félek, hogy a tulajdonos visszalopja.
Nevetés csillant a szemében. – Még jobb."


Egyik kedves barátnőm ajánlotta a könyvet pár évvel ezelőtt. Amikor először elkezdtem olvasni bevallom, nem fogott meg egyáltalán, így félre is tettem cirka 5 oldal után. Aztán egyik este amikor már sokadik hete küzdöttem egy olvasási válsággal egyszer csak felötlött bennem: Miért nem próbálom meg újra? Hátha most könnyebben megértjük egymást.

A film és a könyv egyáltalán nem hasonlít egymásra. Természetes mindkettő jó, de egyáltalán nem hasonlítanak.




Janet Evanovich - Szingli fejvadász


Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy vonatozzon vele, jó tíz év múlva pedig elvette a „csokis fánkját”. És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex. 
Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét.



2014. december 20. | By: Belnis Belnis

Ann Aguirre - Horda

 „Úgy indultam el, hogy hátra sem néztem.”

Ann Aguirre Razorland sorozata az egyik személyes kedvencem. Imádom a világfelépítését, a karaktereket, azt, hogy felfest egy olyan jövőt, amely ki tudja vajon nem-e valósul meg. Az első két részt egymás után olvastam el, és amikor letettem csak egy kérdés motoszkált a fejemben: Mikor olvashatom a sorozat záró kötetét?

Amint jött az értesítés, hogy mehetek a könyvért én már gyermeki lázban égtem. Szeretném itt kiemelni, hogy élmény volt a fordítóval találkozni (Holló-Vaskó Péter) és elbeszélgetni kicsit Pikkről és a világról.  A fordítás remekül sikerült. Nagyon megfogta az írónő stílusát és olyan módon adta vissza, hogy néha libabőrös lettem olvasás közben.
A harmadik rész is magával ragadott. Olyan lenyűgözően ír, hogy azt nehéz szavakkal kifejezni. Néhol nagyon véres és megrázó, de egyszerűen nem tudtam letenni. (Megjegyzem amint átvettem a könyvet kiléptem az ajtón már ki is nyitottam és csak olvastam és olvastam.) De vissza az értékeléshez – kicsit elkanyarodtam.




Ann Aguirre - Horda


A horda megérkezett. Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját. Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért. Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk. A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…



2014. december 19. | By: KE Katica

Karácsonyi TAG





Nemrég alakult egy kis csapat a facebookon Kis Könyves Bloggerek néven. Csupán négy könyves bloggerina alkotja a kis csapatot, de együtt Tag-elünk, játszunk, gondolkodunk azon, hogyan lehet összefogva egy jó kis közösséget összehozni. A jövőben hallotok még rólunk. Nos, ez a Tag is ennek a csoportnak köszönhető, remélem tetszeni fog.


2014. december 18. | By: KE Katica

13. és 14. nap – Kedvenc íróm & Kedvenc idézetem




Kedvenc íróm

Azt hiszem ez lenne életem legrövidebb bejegyzése, ha nem vonnám össze ezt a két napot. Akármilyen furcsán hangzik is, nincs kedvenc íróm. Soha nem is volt. Valahogy mindig hiányzott belőlem ez a fajta elköteleződés egy-egy ember, egy-egy író iránt.


Kedvenc idézetem

Ahogyan nincs kedvenc íróm, úgy az idézetekkel is hadilábon állok, mert ha egy-két mondatot kiragadok egy könyvből, az nem adja vissza az élményt, a tartalmat, amit a szövegkörnyezetben adott. Azért persze összeszedtem magam és találtam kettőt, amit megosztok veletek. 












12. nap – A könyv, amit valaha szerettem, de már nem




Ez az a könyv, aminek szerintem minden paranormális rajongó nagyon sokat köszönhet. Új korszakot indított a könyvírásban. Emlékszem mennyire vártam minden egyes részét. Hogy mennyire szerettem nézegetni a belőle készülő film plakátját annak ellenére, hogy a szereplők kicsit sem hasonlítottak arra, ahogyan a könyv alapján elképzeltem őket. Ennek ellenére imádtam, izgultam, vártam, a falat kapartam és rajongtam érte. És ezzel nem voltam egyedül.
A mai napig számos fanfic írót ihlet meg, sőt rengeteget közülük ki is adnak Amerikában.

Sajnálom, hogy oda lett a varázsa. Szalmaláng szerelem volt ez részemről, hamar fellobbant, de épp ilyen gyorsan el is hamvadt. Mélyebben megvizsgálva túl sok volt benne a logikátlanság, a szerelem ereje is irracionális volt. Azóta az írók is jobban odafigyelnek erre. Szóval akármennyire is szerettem, mára már elmúlt. 

Ez a sorozat az Alkonyat.










2014. december 17. | By: KE Katica

Katie Ashley - A szív zenéje

Nem szeretek könyveket lehúzni, vérzik a szívem érte. De egyszerűen annyira rossz volt ez a könyv, hogy muszáj kiadnom magamból a csalódottságomat. Annyira szeretem a rocksztáros könyveket és annyira tetszett a fülszöveg is, mégis olyan végtelenül giccsesre és bénára sikerült ez a könyv. Miért kellett ezt ennyire elrontani?



Katie Ashley - A szív zenéje


Abby Renard számára a terv egyszerű volt: csatlakozik bátyjai zenekarához a nyári turnéjuk utolsó állomásán, és eldönti, készen áll-e arra, hogy reflektorfénybe kerüljön a csapat negyedik tagjaként. Na persze, arra nem számított, hogy rossz turnébuszra száll a Rock Nation-ön, és ezzel véletlenül a Runaway Train nőfaló énekese, Jake Slater ágyában köt ki. Amikor Jake azt hiszi, a lány az egyik rajongója, Abby hamar a tudomására hozza, hogy ő egyáltalán nem önszántából pottyant mellé. Jake Slater nem gondolta volna, hogy az ágyába huppant angyal majd úgy áll ellen csáberejének, hogy az ágyékába térdel. Persze Abby a maga kóristalány kinézetével nem is esete Jake-nek. Így aztán a fiú – miután fogadást kötött a lánnyal, mely szerint egy hétig sem bírja ki velük a turnébuszon – még jobban meglepődik, mikor Abby mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa neki az ellenkezőjét. Ahogy azonban Jake élete kezd a feje tetejére állni, meglepetésére Abbyben igazi társra talál. Sosem találkozott még olyan lánnyal, akivel így beszélgethet, viccelődhet, vagy ami még ennél is fontosabb, akivel együtt zenélhet. Ahogy a hét a végéhez közeledik, sem Abby, sem Jake nem áll készen az elválásra… Vajon lehet-e közös jövője egy bűbájos countryénekesnőnek és a rock’n roll fenegyerekének?



2014. december 6. | By: KE Katica

Georgia Cates - A fájdalom szépsége

A Szépség trilógia első része. A cím nagyon megtévesztő, egy durván erotikus könyvet vár az ember a borító és a cím alapján, de erről szó sincs. Semmi köze a durva szexhez, az érzelemmenteshez már inkább.





Georgia Cates - Szépség trilógia - A fájdalom szépsége


Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja, egyben Ausztrália legkapósabb agglegénye. Sikerei és vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, a zűrös helyzetek elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. A maga egyszerűségében, kötöttségek nélkül élvezi a gyönyörű hölgyek társaságát. Kapcsolatait üzleti megállapodásként kezeli, minden egyes alkalommal ugyanolyan feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat. Nincs valódi személyazonosság. 
Az ő játéka, az ő szabályai. Többnyire elégedett a megszokott játszmával, ám amikor Laurelyn Prescott belép az életébe, muszáj stratégiát váltania. Az új játékos ugyanis minden korábbitól különbözik. Jack világa a feje tetejére áll, amikor három hónapig tartó viszonyba bonyolódik a gyönyörű, amerikai zenésszel. Semmi sem a tervek szerint történik, és Jack egyre több és több szabályt áthág a lány kedvéért. Laurelyn nem is tudja, milyen kivételesen közel kerül ahhoz, hogy olyasmivé váljon, amelynek lehetőségét a férfi elképzelni sem merte. Miatta borul minden játékszabály. A fájdalom szépsége felnőtteknek szóló kortárs regény, a fiatalabb olvasók számára a felnőtt tartalom miatt nem ajánlott.


2014. december 5. | By: KE Katica

11. nap - A kedvenc könyves párosom




Nagyon vártam már ezt a témát, ennek ellenére épp erre nem maradt annyi időm, amennyit szerettem volna. A képválasztás nem a erősségem, mivel a szereplők mindig nagyon élesen jelennek meg a képzeletemben, és azok, akiket találok egy-egy könyvhöz, a nyomukba se léphetnek, de azért igyekeztem megközelítőleg jókat találni a karakterekhez.
Nem tudtam egyet kiválasztani, ezért három kedvenc páromat mutatom be nektek.

2014. december 4. | By: KE Katica

Top Ten Thanksgiving 2014 - avagy mely könyvekért vagyok hálás





Bár a Hálaadás egy héttel ezelőtt volt, kissé megkésve, de szeretnék én is hálát adni azért a sok-sok könyvért, amivel a magyar kiadók ebben az évben megörvendeztettek. Amolyan évvégi összegzésként is tekinthetünk erre. 

Te jó ég, rengeteg nagyon jó könyv, vagy folytatás jött ki idén! Ahogyan a címben is látszik, a legjobb tíz könyvet választottam ki az idei listámról, és ezeket már nem is szeretném rangsorolni, mert mind más okból került fel a listámra. Remélem ti is találtok kedvencet közöttük!


10. nap – A kedvenc klasszikus könyvem




Klasszikusokat nem "divat" manapság olvasni - sajnos. Pedig vannak nagyon jó kis klasszikusok is, amik simán kenterbe verik a legjobban promocionált mai könyveket. Sokszor az ellenük a kifogás, hogy nem elég mozgalmasak, hosszas leírások vannak bennük, amiknek se füle, se farka. Bizonyos klasszikusokban ez így is van, de azért akadnak kivételek. Ma két ilyen kivételes regényt is szeretnék bemutatni, e kettő könnyedén elvarázsolja azokat is, akik nem igazán hívei a klasszikus irodalomnak.

2014. december 2. | By: KE Katica

9. nap - Egy könyv, amiről azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, de végül odavoltam érte




Nem szeretem a felkapott könyveket, szerintem ez kiderült már rólam. Kétkedve veszem a kezembe őket, és nehezen veszem rá magam, hogy elolvassam. Talán azért mert sok nagyon sztárolt könyvvel befürödtem, de lehet, hogy csak a makacsságom az oka. Utálom, ha megmondják, minek kell tetszenie nekem és minek nem. Szeretem magam eldönteni, megítélni. Ugyanakkor mindig alig várom, hogy egy-egy történet elcsábítson, a bűvkörébe vonjon. Viszont ha a fülszövege nem kecsegtet ezzel, akkor nem foglalkozom a könyvvel. 
Persze kivételek mindig vannak. Mint ez a mai is. 
Rengeteget hallottam róla, de azt gondoltam, ez a téma nem nekem való, ez is csak egy a sorban a sok egyforma tiniregény között. Hogy mekkorát tévedtem! Egyetlen általam olvasott könyvhöz sem hasonlított. Igen, klisékre épült, de teljesen másként.


2014. december 1. | By: KE Katica

8. nap – A leginkább túlértékelt könyv




Mivel egészen sajátos az ízlésem, azt hiszem sok könyv esik nálam ebbe a kategóriába. A legtöbb történelmi romantikus, sok-sok YA és NA könyv, és néhány erotikus. Némi őrlődés után azonban kettő maradt fenn a rostán. Mindkettőért vállalom a kövezést, mivel tudom, ezek sokak kedvencei. Természetesen tiszteletben tartom, hogy másoknak más az ízlésük, de itt ennél a bejegyzésnél ez a feladat, és én szeretnék őszintén válaszolni.

Az első számú az Árnyalat trilógia.




Először is le szeretném szögezni, hogy szeretem az erotikus könyveket, és nem, nem azt várom, hogy a realitáshoz sok közük legyen, mivel nem ez a céljuk. Az érzékekre hatnak és ez így van jól. Szerintem minden lánynak vagy nőnek szüksége van időnként ilyen könyvekre, így nekem is. Van is jó néhány kedvencem ebben a műfajban, amikről a későbbiekben írni fogok, de ez nem lett kedvenc, nagyon nem. Szinte biztos vagyok abban, hogy másoknál az én ízlésem veri majd ki úgy a biztosítékot, ahogyan nálam az Árnyalat trilógia. Azt viszont értékelem ebben a sorozatban, hogy elindított egy új műfajt, vagy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy reflektorfénybe állította. Mindenesetre ez is csakúgy, mint az Alkonyat elindított valamit a könyvpiacon, és ezt kicsit sem szeretném alábecsülni, DE...
Teljesen bugyuta az egész. Először is senkire sem lehet ráerőltetni az ilyesmit, akinek ez nem tetszik, még úgy sem, hogy fene nagy szerelem alakul ki a hősök között. Ilyen nincs. Ahogyan ez az egész "szőrnyű múltja van a milliárdosnak, ezért ilyen beállítottságú" dolog sem életszerű. Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de nem ment. Sajnos annyira nem, hogy még a filmre sem vagyok kíváncsi - és ez a magyarázata annak, miért is nem számoltam be, illetve miért nem linkeltem be egyetlen videót sem a filmről. 


A másik ilyen könyv nálam Az éhezők viadala.




A filmeket imádom. Nagyon jól sikerültek! De a könyvekkel sehogyan sem boldogultam. Többször is nekiugrottam, de nem sokra jutottam. Ilyen még nem volt velem. Mindig jobban szerettem a könyvet, mint a filmet. De itt valahogy papíron nem tudtak közel kerülni a szívemhez a hősök, nem váltam a történet részesévé, nem éreztem a világ hangulatát. Sajnálom. Viszont ez is mutatja milyen jó munkát végzett a stáb a filmmel! Igazi mestermunka, közel tudták hozni a magamfajtához is a történetet. Szóval azt kell, hogy mondjam, a történet szuper, csak talán a könyvek stílusa nem jött be nekem.





2014. november 29. | By: KE Katica

7. nap – A könyv, amit a leginkább alulértékelnek




Ide sok könyvet fel tudnék sorakoztatni, részben azokat is, amikről az elmúlt napokban írtam már. Mégis egy egészen különleges könyvet hoztam ma ide. A molyon csak 69%-on áll, a Goodreadsen pedig 3,58-as értékelést kapott. Pedig ennél jobb ez a könyv, én sok szép percet köszönhetek neki, bár lehet, hogy a szép nem éppen a legmegfelelőbb jelző rá. 
Ha az a kérdés, hogy vannak-e hibái? Akkor arra az a válasz, hogy természetesen. Ennek ellenére élvezhető, mivel a téma egészen új, a világ, amit lefest nagyon sötét, ahogyan a könyv hangulata is. Aki szeret borzongani és szereti az elgondolkodtató könyveket, annak mindenképpen ajánlom. Borongós téli estékre tökéletes olvasmány.

Mit tennél, ha kiderülne, nem az vagy, akinek hitted magad? Ha mindig is érezted volna, hogy kívülálló vagy, és egyszer csak bebizonyosodna, nem ok nélkül éreztél így? Megpróbálnál beolvadni? Vagy utánajárnál a dolgoknak?
Mackie Doyle egy nagyon furcsa kis városban él, ahol sötét dolgok történnek és titokzatos árnyak lopóznak a sötétben. A fiú soha nem tudott igazán beilleszkedni, és hamarosan ki is derül miért... Mackie is egyike ezeknek az árnyaknak. 




Brenna Yovanoff - Az elcserélt


Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni. Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon.


Sokan leszólták ezt a könyvet, mert túl sokat vártak tőle. Aki viszont nem Stephen King színvonalra számít, hanem egy egyszerű ifjúsági fantasyra vágyik, az nem fog csalódni benne. Egyébként ez a könyv valódi ritkaság, mivel a magyarországi kiadója megszűnt. A jó hír viszont az, hogy ez nem sorozat. 




2014. november 28. | By: KE Katica

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít




Nem szeretek mostanában szomorkodni. Régebben élveztem, amikor egy-egy könyv vagy film apropóján sírhattam egy jót, de ma már inkább kerülöm az ilyesmit. Ennek ellenére óhatatlanul is belefutok egy-egy ilyen történetbe, ami talán nem is akkora csoda, ha belegondolok, milyen típusú könyveket szeretek. Majdnem minden disztópia idetartozik és ahol a világ beteg, ott vannak áldozatok is. Ráadásul egy ilyen világban ha meg is változtat valamit a főhős, nem várható 100% happy end. Ez elszomorít.

2014. november 26. | By: KE Katica

Hét Halálos Könyves Bűnöm




Bár nem vagyok katolikus, de most meggyónom nektek a bűneimet. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa... Na jó, csak vicceltem. Internetes bolyongásaim közepette akadtam rá erre a TAG-re és nagyon megtetszett. De ezúttal nem vagyok egyedül a bűnvallással - hoztam még néhány bloggert magammal, akik szintén bűnt bántak. Ha kíváncsiak vagytok az ő Halálos Könyves Bűneikre is, akkor kattintsatok a bejegyzés alatt a linkjeikre. 

A Tag képe INNEN származik

Lacey Weatherford - Crush - Bizsergés

Kritikát eddig így még nem írtam - első felindulásból. Annyian éltették ezt a könyvet és én botor lélek hittem nekik. Ostoba voltam, pedig az alapsztori jobb végeredménnyel kecsegtetett, és valóban sokkal jobb történetet is ki lehetett volna belőle hozni. Na de ebbe majd később mennék bele, előbb jöjjön a borító - ami megjegyzem, egyáltalán nem illik a könyv tartamához, az egyetlen találkozási pont vele a post-it a borítón - és a fülszöveg.



Lacey Weatherford - Crush - Bizsergés


Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a pasiknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical szakra. Minden tökéletes.


Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.



2014. november 25. | By: KE Katica

5. nap – Egy könyv, ami felvidít





Rengeteg ilyen könyv van, és tudjátok mi a vicces? Soha nem akkor bukkanok rájuk, amikor egyedül vagyok itthon. Ezek a könyvek többnyire buszokon, orvosi rendelőkben és éjjel találnak rám, amikor komolynak vagy csendesnek kellene lennem a körülöttem élők érdekében. Persze erre képtelen vagyok... Így végül rosszalló tekintetekkel találom szembe magam. De kit érdekel, amikor ilyen jól szórakozom! Bár talán a férjem nem bánná, ha nem arra kellene felébrednie éjjel, hogy ott kuncogok mellette.

2014. november 24. | By: KE Katica

4. nap – A kedvenc könyvem a kedvenc sorozatomból




Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egy képes bejegyzés.
Kis blogom életében még nem volt ilyen, és terveim szerint nem is lesz sok hasonló. Azonban a tanácstalanság nagy úr... Hogy miért vagyok tanácstalan?
A tegnapi kérdéssel is meggyűlt a bajom, de az semmi volt a maihoz képest. Nem igen tudok kiragadni egy részt az egészből, amire azt tudám mondani, hogy jobb volt, mint a többi. Talán ha minden rész különálló történettel állt volna elő, könnyebb lenne a dolgom. De amikor egy sztori teljes egész, akkor nehéz választani. És tudjátok mit, nem is teszem meg, ehelyett úgy gondolom hagyom, hogy a könyv sorai önmagukért beszéljenek.

2014. november 23. | By: KE Katica

3. nap – A kedvenc sorozatom




Mostanában minden sorozatként jelenik meg. Ennek van pozitív és negatív oldala is. A történet így jobban ki tud bontakozni, viszont sokan emiatt húzzák, mint a rétestésztát, és azt nem szeretem. Nem beszélve arról, mennyit kell várni egy-egy folytatásra, mert bizony mindenhez idő kell, az íráshoz is és a fordításhoz is. Ez érthető, de amikor majd megveszik az ember egy-egy folytatásért, akkor nehezen tolerálja. Egy időben nem kezdtem bele olyan sorozatba, aminek nem volt meg minden része. De persze egy idő után feladtam. Egy könyvmoly nem egy aszkéta hajlam.
Így aztán rengeteg sorozatot olvastam, ennek ellenére, vagy éppen ezért talán ez a legnehezebb kérdés mind közül. Főként mivel tudom, hogy a holnapi kérdés alapján ebből a sorozatból kell kiválasztanom a kedvenc részemet. Kedvenc részem utoljára még a Twilight sorozatban volt. A 2. részt szerettem a legjobban, a depiset. Tudom, tudom, nem vagyok normális, de én nagy újrakezdő vagyok, és ebben éppen ez tetszett (volna, ha a végén Bella vissza nem táncolt volna). De most nem a Twilightról akarok írni, mert nem ő a kedvenc. 
Az abszolút kedvenc:

2014. november 22. | By: KE Katica

2. nap – A könyv, amit háromnál is többször olvastam




Gyerekkoromban folyton ugyanazokat a meséket követeltem az anyukámtól. Később egy-egy filmre ha rákattantam, akkor unásig néztem. Sőt volt két magnókazettám, a Hamupipőke és a Bambi, és hiszitek vagy sem, lehallgattam őket a magnóról. Egy idő után a szalagok nem bírták, halkulni kezdtek, végül felismerhetetlenné váltak, és a szüleim nagy örömére többé nem hallgathattam meg őket. Hogy miért mondtam el ezt elöljáróban? Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy profi újraolvasónak születtem. 

Ennek ellenére mára eljutottam addig, hogy csak néhány olyan könyv van, amit képes vagyok számtalanszor elolvasni. Korszakaim vannak és annak megfelelően olvasok újra bizonyos könyveket. Most két ilyen könyvemet szeretném bemutatni nektek.

2014. november 21. | By: KE Katica

1. nap – A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam




Jól jött most ez a Kihívás (ha nem tudod mi ez, katt IDE), mivel így az év vége felé egyébként is szoktam egy kis számvetést végezni, néha még levelet is írok január első napján, amiben az előző évet összegzem és leírom, mit várok a következő évtől. Arra eddig még nem gondoltam, hogy az elolvasott könyvekről is írjak hasonlót, de most az első kérdés kapcsán végig kellett néznem a könyvespolcomat. Jó volt végigsimítani a szeretett könyvek gerincén, felidézni a közös perceket, könnyeket, nevetéseket. Mindegyiktől kaptam valamit. Kicsit árulásnak is érzem, hogy most eldöntöm melyiküket szeretem jobban, de hát ilyen az élet, nem igaz? És ők sem voltak mindig tisztességesek velem, sok közülük a szép borítójával, a hangzatos fülszövegével elkábított, majd nem hozta azt a színvonalat, amit ezek alapján várni lehetett. De ez most nem a "nagy könyvcsalódások" nevezetű lista, itt most kedvencet kell választani.

30 Napos Könyves Kihívás




Külföldi könyves blogokat olvasgattam a napokban, és a szemembe ötlött ez a 30 Napos Könyves Kihívás. Ahogy a kérdéseket néztem, gondolatban válaszoltam is mindegyikre, és rájöttem, ez kell nekem! Kicsit több, mint egy hónapja írogatok ide, és annyi, de annyi könyv van, amit imádok, de még nem írtam róluk, talán most néhány előkerül és pótolhatom ezt a mulasztást.

Azt nem merem ígérni, hogy minden nap jön egy-egy bejegyzés, de azért remélem nem csúszok el nagyon, és karácsonyig befejezem. Ha van kedvetek, tartsatok velem! 

2014. november 20. | By: KE Katica

Ilsa J. Bick - Hamvak egy kis extrával

Ez a könyv... hát ez valami... egészen más, mint az összes többi... Nincsenek is rá szavak!!!

Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt távol minden civilizációtól, a hegyek között érte a katasztrófa, amelyben a régi világ néhány perc alatt megsemmisült. Vérvörös lett az égbolt és hullazöld a hold. Az emberiség nagyobbik része elpusztult. Az állatok acsargó szörnyeteggé változtak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lettek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül. 

A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?


2014. november 19. | By: KE Katica

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Sminkes táska


Az eheti téma a Sminkes táska. Egy kicsit off a téma, hiszen nem sok köze van a blog főprofiljához, de mivel nőből vagyok, nem tudtam kihagyni. 

Ki hitte volna, hogy tizenévesen nagyobb volt a sminkes táskám, mint harminc évesen lesz! Pedig rám férne némi tatarozás, vagy ide már restaurálás kellene? Nem is tudom...


Januárban jön Jeaniene Frost új regénye

Jeaniene Frost 2015. január 27-én adja ki Night Prince sorozatának 3. részét. A könyv a Bound By Flames címet kapta.
Mivel egyenesen rajongok az írónőért, a fülszöveget első felindulásból fordítottam, talán nem túl magyaros, de a lelkesedésem győzött a józan ész felett! Azt is elárulta a Goodreadsen, hogy ez még nem az utolsó része a sorozatnak, lesz még egy negyedik is.

Aki a tűzzel játszik, az meg is égeti magát.

Leila éveket töltött tanulással a cikuszi közegben. Amit azonban nem tanult meg: hogy hogyan legyen vámpír és hogyan legyen a leghíresebb vámpír felesége. Miközben próbál mindkettőhöz alkalmazkodni, pengeélen táncol szenvedély és veszély között, pedig a valódi veszedelemmel még csak ezután kell szembenéznie...

Vladnek meg kell küzdenie egy évszázados ellenséggel, akinek a keze messzire nyúlik és az ereje az övével vetekedik. Nem mintha Vlad félne, de... Leilát félti, mivel az ellensége tisztában van vele, hogy a felesége a legnagyobb gyengesége. Miközben barát és ellenség egyaránt felsorakozik ellene - Vlad túlzott féltése pedig elűzi Leilát -,Vlad szerelme a felesége iránt lehet mindkettejük halálos ítélete...




Egyébként a hivatalos oldalán egy háttérképet is le lehet tölteni, illetve június óta az első fejezetet is el lehet olvasni angolul. (Kis kutakodás után találtam egy blogot, ahol valaki le is fordította ezt az első fejezetet. ITT)



2014. november 17. | By: KE Katica

Veronica Roth A beavatott filmforgatásáról

Bár már hamarosan kijön a Divergent sorozat 2. része is filmként, a trilógia pedig már elkészült, sőt nálunk is kiadták, de amikor belebotlottam ebbe az interjúba a neten, azonnal tudtam, hogy ezt le kell fordítanom. 
Nagyon szerettem ezt a sorozatot, és a könyv olvasása után a film is jó volt. Ugyan az írónő nem lopta be magát a szívembe, de mindenképpen érdekes, ahogyan vélekedik a könyve megfilmesítéséről. Remélem tetszeni fog nektek is! (Előre is elnézést a sok Neil Burgeres képért, de mindenképpen olyan képeket szerettem volna beletenni, amik a forgatáson készültek, és hát... a rendező mindig ott volt! Az utolsó képet pedig a móka kedvéért tettem be.)


2014. november 11. | By: KE Katica

Sons of Anarchy rajongó vagy? - Olvass Motoros könyveket angolul!

Sons of Anarchy lázban égek. Hosszú ideje kerülgetem már ezt a sorozatot, de mindig úgy voltam vele, hogy amekkora feneket kerítenek neki, annyira nem lehet jó. A Breaking Bad-ben nagyot csalódtam (igen, tudom, lehet kövezni, de akkor sem tetszett), és azt is sokan dicsérik. Ennek ellenére most belevágtam, és ha az első résztől kezdve nem is, a másodiktól beszippantott. És nem Charlie Hunnam miatt, abból a korból már kinőttem, hogy egyetlen pasi miatt nézzek meg valamit, különben is inkább a Jason Momoa típus jön be. 




2014. november 8. | By: KE Katica

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Magam sem értem a jelenséget, mostanában egyre több romantikus könyv jön velem szembe. Általában nem sok ilyet olvasok, de elnézve az előző bejegyzéseimet, és a Goodreads listámat, határozottan győzedelmeskedtek felettem a romantikus könyvek. 

Kelly Oram könyvével kapcsolatban azonban kicsit se bánom, mert annyira cuki ez a könyv! A LOL sorozat részeként jelent meg a Móra kiadónál, és őszintén azt kívánom, bárcsak tizenöt évesen talált volna rám ez a történet! De nem panaszkodom, idősebben is sokat adott nekem.

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezge­ti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja be ­bizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra ve­szi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…



2014. november 5. | By: KE Katica

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ha nyernék a lottón...



Nemrég csatlakoztam egy számomra új kezdeményezéshez, amiről a Pillecukor blogban olvastam először. A lényege, hogy kéthetente szerdán néhány blogger összefog és ugyanarról a témáról ír. Az eheti téma: Ha nyernék a lottón...

Megvan a nyertesünk!

Mindenkinek köszönöm a játékban való részvételt! Ígérem, lesz még hasonló a blogon. Ez a játék azonban lezárult, a facebookon már este kikerült a nyertes neve. 





Hegyi Réka


Gratulálok neki!





2014. november 1. | By: KE Katica

Szeress, ha hazudok is - én nem szerettelek

Tarryn Fisher nagy sikerű trilógiájának 1. része hozzánk is eljutott a nyáron. A sorozat a Szeress, ha hazudok is címet kapta. Bevallom ettől a könyvtől többet vártam, mindenki azt írta, milyen jó, milyen valósághű. Hát… számomra nem ez a valóság.


The Opportunist - Kihasznált alkalom



Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

2014. október 28. | By: KE Katica

Nyerd meg Katja Millay könyvét!

Nyereményjátékot hirdetek!





Nemrég írtam Katja Millay Nyugalom tengere című könyvéről, amit most megnyerhettek tőlem. Nincs más teendőtök, csupán 

1. Feliratkozni a Rendszeres Olvasók közé
2. Csatlakozni a Facebook oldalamhoz

Mindezt 2014. november 4-ig megtehetitek. November 4-én este sorsolok, és közzéteszem a Facebook oldalamon a nyertes nevét, akivel azonnal fel is veszem a kapcsolatot és a következő napokban elküldöm neki a könyvet. 
Egyszerű, nem igaz?

Aki tag már a Facebook oldalamon, annak természetesen csupán az 1. pontot kell teljesítenie!

Megjegyzés: Csak Magyarországon belül tudok csomagot küldeni.

2014. október 27. | By: KE Katica

Hírek a tengerentúlról - Kelley Armstrong és Nalini Singh is új könyvet ad ki




Kelley Armstrong új könyvvel jelentkezik - YA thriller személyiségzavarral


Kelley Armstrong, akit a The Summoning sorozata óta egyenesen imádok, a napokban bejelentette, hogy új könyvet készül kiadni. A téma nem igazán hétköznapi, egy YA thriller, ami egy mentális problémákkal küszködő emberről szól. Akit, hogy segítsenek rajta egy csoportterápiás táborba visznek.

Az írónő már nagyon szeretett volna írni a témáról, mivel pszichológiai tanulmányokat is folytatott, valamint a barátai és a családja körében is vannak olyanok, akik ilyen problémákkal küzdenek. A főszereplő egy traumatikus élmény hatására (túszul ejtették) szorongással, depresszióval és skizofréniával küzd, egészen pontosan Borderline PTSD-vel.

Mivel jelenleg más fontosabb munkái is vannak, a könyv csak 2015 végén vagy 2016 elején fog megjelenni, már azt is tudja, hogy első körben hol, melyik kiadónál. 


Nalini Singh újabb könyvvel jelentkezik novemberben



Az Angyali vadász sorozat 7. részével, amiben visszatér a vámpírvadász Ashwini és a vámpír Janvier. Róluk szó volt már az Angels’ Pawn novellában, valamint az Angyali szárnyalás című novelláskönyvben.




2014. október 26. | By: KE Katica

Katja Millay - Nyugalom tengere, klisék másként tálalva

Van-e élet az után, hogy mindent elvettek tőled, ami valaha is fontos volt a számodra? Ha az egyetlen eszköz, amivel ki tudtad fejezni az érzelmeidet, már csak fájdalmat okoz? Ha bármerre nézel, csak szánakozó tekinteteket látsz? Ha már magad is úgy gondolod, nincs tovább...

Erre ad választ Katja Millay könyve, a Nyugalom tengere. Íme, a bizonyíték, hogy egy klisékkel teli történet is lehet jó, csak jól kell megírni.



A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.
Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.



2014. október 25. | By: KE Katica

Májusban jön a Párválasztó 4.

A napokban került ki Kiera Cass az oldalára, hogy 2015. május 5-én jelenik meg Amerikában a következő Selection rész. A borítóját már bemutatták. Nekem nagyon tetszik!

Amit eddig lehet tudni a The Heir fülszövegéről:

Húsz éve már, hogy America Singer jelentkezett a Párválasztóba és elnyerte Maxon herceg szívét. Most eljött Eadlyn hercegnő ideje, hogy megtartsa a saját Párválasztóját. Eadlyn nem vár semmit az egésztől, főként azt nem, hogy a szüleihez hasonló tündérmesébe illő dolog történjen vele. De amint elkezdődik a verseny, rájön, nem is olyan lehetetlen dolog, hogy megtalálja a boldogságot. 

Az Örökös (nem biztos, hogy ez lesz a magyar címe) Eadlyn könyve lesz. Ő meséli el a történetet. Ehhez a könyvhöz már elérhető a videó, arról, hogyan zajlott a borító fotózás, itt tudjátok megnézni:


Az írónő azt is elárulta, hogy Eadlyn-nek van egy ikertestvére is, Ahren, aki azonban cseppet sem hasonlít a húgára.
A sorozatnak (ezzel együtt) még két része biztosan lesz.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és már nagyon várom! 

2014. október 23. | By: KE Katica

The Rocker sorozat - avagy olvass angolul

Ezúttal egy különleges bejegyzést hoztam. Egy olyan könyvsorozatot szeretnék bemutatni, ami még nem jelent meg Magyarországon, viszont érdekes és nagyon könnyű a nyelvezete. Azt hiszem elég csak annyit mondanom: rockbanda, turnék, alfahímek, belevaló csajok… Erről szól Terri Anne Browning - The Rocker sorozata.


2014. október 14. | By: KE Katica

A holnap határa avagy Tom Cruise végre megkapja a magáét


Vigyázat! Nyomokban spoilert tartalmazhat!

Kicsit le vagyok maradva a mozifilmekkel, de legalább az év stimmel. Idén készült A holnap határa című sci-fi. Ami nekem be kell, hogy valljam tetszett, még Tom Cruise ellenére is.

A sztori röviden. Jönnek a földönkívüliek, a mimikek, akik először Németországot, majd egész Európát megtámadják. Amerika - mint mindig - most is azonnal kész szembeszállni bármilyen veszéllyel, hogy megmenthesse a világot. William Cage (Tom Cruise) azonban ebben a háborúban nem kíván hőssé válni. Legalábbis nem a klasszikus értelemben. Számára a háború nem több egy projektnél, amit Amerika népe felé a megfelelően kell tálalni. A hadsereg számára csak a körítés ahhoz, hogy nagy emberré váljon, mint reklámszakember. És jól megy neki, mert valljuk be, Tom Cruise valóban nem egy hősies alkat már (bár számomra soha nem volt az, még ha készített is néhány olyan filmet, ami nekem is tetszett). Szóval ő az arc, a hang, amely hősiesebbnek mutatja be a háborút, mint valójában. Miatta öltenek ifjoncok egyenruhát és az ő szavára indulnak harcba. 
2014. október 11. | By: KE Katica

Vámpírnaplók - Dimitrij szemszöge


  Kimaradt jelenet a Vámpírakadémia első részéből - Dimitrij szemszöge


 Ezt a történetet Richelle Mead tette közzé a holnapján, minden jog őt illeti, én csupán lefordítottam.



A Találkozás

-  Dimitrij!
Azonnal megfordultam, amint meghallottam a nevem, vetettem egy pillantást a testőrre, aki a sötétben közeledett felém. Mégis mit képzelt? Mindenki, aki aznap éjjel kinn volt, tudta, mennyire fontos a diszkréció. Nem számított, hogy fiatal és izgatott volt az első igazán nagy bevetése miatt. Nem engedhettük meg magunknak, hogy hibázzunk, akkor nem, amikor ez az egyetlen lehetőségünk, már több mint egy éve. Amint rájött, hogy hibázott, már bánta, de sajnos ezzel már elkésett.
-  Sajnálom. – Lehalkította a hangját, színpadiasan suttogni kezdett és megütögette a fülét. – A headset nem működik. Átvizsgáltuk a házat, de már elmentek. Biztosan figyelmeztették őket, talán kémeik vannak az utcákon.
Amint az izgatottsága visszatért, a fiatal testőr – Laurence – hadarni kezdett. 
-  Már gondolkodtam ezen. Valószínűleg emberek egész hálózata dolgozhat nekik! Csak így lehetett, nem? Hogyan másként tudtak volna ilyen sokáig elrejtőzniük előlünk? Nem lehet megmondani, milyen mély összeesküvés folyik itt! Lehet, hogy egy egész sereggel nézünk szembe ma éjjel!
Nem szóltam semmit, és nem is reagáltam, miközben a szavain töprengtem. Volt abban valami rejtélyes, hogy hogyan tudott két tinédzser lány elrejtőzni két éven át, különösen, amikor az egyikük egy kiváltságos Mora hercegnő, a másik pedig egy bűnöző dampyr olyan hosszú bűnlajstrommal, amivel rekordot döntött az iskolában. Amikor tavaly csatlakoztam a Szent Vlagyimir tanári karához, és a hercegnő aktáját tanulmányoztam, őszintén meg voltam lepve, hogy a lányok nem buktak le hamarabb. Az, hogy egymás szövetségesei lehet a magyarázat arra, hogy hogyan maradhattak rejtve… ennyi ideig. Mialatt adatokat gyűjtöttünk róluk, soha a leghalványabb nyoma sem volt annak, hogy lenne akár csak egy bűntársuk is, nem hogy egy „egész hálózat” vagy egy „hadsereg”.
A hallgatásomtól Laurence ideges lett, és már nem mosolygott. – Ez most nem fontos – mondtam neki. – És nincs értelme elhamarkodott következtetéseket levonni, amikor…
-  Dimitrij? – Egy női hang recsegett bele a fülhallgatómba. – Rájuk bukkantunk. A Brown és a Boudreaux kereszteződése felé haladnak észak felől.
Anélkül, hogy még egy szót is vesztegettem volna Laurence-re, megfordultam és elindultam az említett utcák felé. Hallottam, ahogy Laurence mögöttem fut, de rövidebbeket lépett és nem igazán tudott lépést tartani velem. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, miközben a szívem szaporán vert, de ez nem volt egyszerű. Itt volt a pillanat. Ez volt az. Végre elkaphatjuk őt: Vaszilisza Dragomirt, az eltűnt hercegnőt, a vérvonala utolsó tagját. Bár úgy gondoltam, hogy minden testőr munkája becsületre méltó – beleértve azokat is, akik a jövő őrzőit tanították – mégis egy részem többre vágyott a Szent Vlagyimirnál. Amikor Dragomir hercegnőt és az iskolai szökésének körülményeit tanulmányoztam, személyes ügyemmé vált a felkutatása, nem foglalkoztam azzal, hogy mások reménytelennek tartották.
Én? Nem hittem abban, hogy reménytelen.
Lelassítottam a lépteimet, ahogy közeledtem a kereszteződéshez, és hagytam, hogy Laurence utolérjen. Egy gyors pillantással felmértem a többi testőr árnyak közé rejtőzött alakját és a mögöttük lévő tárgyakat. Ezt a helyet választották, hogy elkapjuk. Gyorsan lementem az útról és elrejtőztem egy fa rejtekében, majd intettem a fejemmel Laurence-nek, hogy ő is tegye ugyanazt. Nem kellett sokáig várnunk. Ahogy kilestem a fa mögül, két női alakot láttam közeledni, az egyikük szabályosan húzta maga után a másikat. Elsőre azt feltételeztem, hogy az erősebb, a dampyr segít a hercegnőnek, de ahogy közelebb értek, a magasságukból és a felépítésükből kiderült, hogy épp az ellenkezőjéről van szó. 
Nem volt időm ennek a furcsaságán töprengeni. Amikor már csupán kétméternyire voltak tőlem, gyorsan kiléptem a fa mögül és elálltam az útjukat. Megtorpantak, és bármilyen gyenge volt is a dampyr lány, a gyengesége egy pillanat alatt semmissé lett. Durván megragadta a hercegnőt a karjánál fogva, és maga mögé rántotta. Így a dampyr a saját testét használta pajzsként, hogy távol tartsa tőlem. Körülöttünk a többi testőr szétszóródott, védekező állásba helyezkedtek, de a parancsom nélkül nem mozdultak. A dampyr lány a tekintetével felmérte őket, de a figyelme továbbra is rám szegeződött.
Fogalmam sem volt arról, mire számítsak részéről, azt gondoltam, talán megpróbál elfutni vagy könyörögni fog, hogy engedjük szabadon. Ehelyett még védelmezőbb pozícióba húzódott a hercegnő előtt és megszólalt, a hangja alig volt több morgásnál. – Hagyjátok békén! Hozzá ne érjetek!
A lány egyértelműen vesztésre állt, de még mindig kihívó volt a testtartása, mintha én lennék az, aki hátrányban van. Az ilyen pillanatokban örültem neki, hogy a régi tanáraim Oroszországban addig vallattak, amíg el nem tudtam rejteni az érzéseimet – mivel most meglepődtem. Nagyon meglepődtem. És ahogy ezt a dampyr lányt elnéztem, hirtelen teljesen világossá vált előttem, hogyan tudtak ilyen sokáig elkerülni bennünket. Még hogy bűntársak hálózata? Vagy hadsereg? Laurence bolond. A hercegnőnek nincs szüksége egy hálózatra vagy egy hadseregre, amikor itt van neki egy ilyen védelmező, mit ő.
Rose Hathaway.
Az a szenvedély és intenzitás, ami belőle sugárzott, szinte kézzelfogható volt. Az egész teste feszült volt, ahogy rám nézett, ezzel felbátorított arra, hogy megmozduljak. Olyan vadság volt benne, amilyenre nem számítottam – olyan, amire senki sem számított, tudatosult bennem, főként mivel nem láthatták a bűnlajstromát. De elég volt csak belenéznem a szemébe, és tudtam, hogy nem tréfált, ezerszer inkább meghalt volna, minthogy hagyja, hogy a mögötte lévő hercegnőnek bármi bántódása is essen. Egy sarokba szorított vadmacskára emlékeztetett, ügyes és gyönyörű – de képes belekarmolni az arcodba, ha provokálod.
És igen, még a gyenge fényben is látható volt, milyen gyönyörű – halálosan szép – és ez engem is szíven ütött. A fotói nem adták vissza ezt. Hosszú sötét haj keretezte kemény élű gyönyörű arcát, amitől egy férfi szívét könnyen összetörhette volna. Bár a tekintete teli volt gyűlölettel irántam, még ez is vonzóvá tette – és ettől még veszélyesebb volt. Talán nem volt felfegyverkezve, de Rose Hathaway kétségtelenül rendelkezett fegyverekkel.
Nem akartam harcolni vele, békülékenyen kinyújtottam a kezeim, miközben tettem felé egy lépést. – Nem akarom…
Ekkor rám támadt.
Láttam, hogy jön és nem ismaga a támadás lepett meg annyira, mint inkább az, hogy még akkor is próbálkozik, amikor túlerővel néz szembe. Meg kellett volna lepődnöm? Valószínűleg nem. Ahogy megfigyeltem, világos volt, hogy Rose bármit hajlandó megtenni, és bárkivel hajlandó szembeszállni, hogy megvédje a barátnőjét. Ezt értékeltem – nagyon is – de ez nem akadályozott meg abban, hogy kitörjek és megállítsam. A hercegnő volt a küldetésem azon az éjszakán. És bár meglehet, hogy Rose szenvedélyes és kihívó, de a támadása ügyetlen, és könnyen kivédhető volt. Az előírt edzést már nagyon régen elhanyagolta. Nehezen szerezte vissza az egyensúlyát és elkezdett a föld felé zuhanni, ez eszembe juttatta, hogy botorkált korábban. Ösztönösen kinyúltam és elkaptam, még mielőtt a földre esett volna, és megtartottam. Hosszú, csodálatos haja kihullott az arcából, és felfedett két véres pontot a nyaka oldalán. Egy újabb meglepetés – de ez megmagyarázta a kimerültségét és sápadt arcszínét. Kétségtelen, hogy elkötelezettsége a hercegnő iránt túlmutatott azon, hogy megvédelmezi. Miközben alaposan vizsgálgattam, észrevettem, hogy Rose néhány kusza tincset előre sodort, hogy elfedje vele a nyakát.
Annak ellenére, hogy a helyzete reménytelen volt, láttam, hogy karcsú teste egy újabb támadásra készült. Válaszul megfeszültem, annak ellenére, hogy nem akartam ezt a bátor, gyönyörű és vad lányt az ellenségemmé tenni. Azt akartam, hogy ő az én… mim is legyen? Nem voltam benne biztos. Valami több legyen, mint egy legyőzött ellenfél a Portland utcán. Túl sok dolog lappangott itt. Ez a lány megállíthatatlan lenne, ha a tehetségét megfelelően fejlesztené. Segíteni akartam neki.
De ha kell, harcba szállok ellene.
Hirtelen Vaszilisza hercegnő megfogta a barátnője kezét. – Rose. Ne!
Egy pillanatig semmi sem történt, mindannyian dermedten álltunk. Aztán lassan a feszültség és az ellenséges érzelem kiszállt Rose testéből. Hát, ami azt illeti, nem az összes ellenséges érzés. Egy veszélyes villanás megmaradt a szemeiben, ami miatt védekező állásban maradtam. A testbeszéde elárulta, hogy bár nem ismerte el a vereséget, azért elfogadta a fegyverszünetet – mindaddig, amíg nem adtam neki okot az aggodalomra.
De nem terveztem, hogy így tegyek. És azt sem tervezem, hogy még egyszer alábecsüllek téged, te vad szépség, gondoltam egy pillanatra rabul ejtve a tekintetét. És gondoskodom róla, hogy a jövőben soha senki más se becsüljön alá téged.
Elégedetten nyugtáztam, hogy békét kötött – legalább is pillanatnyilag – így a tekintetem elszakítottam sötét pillantásáról és a hercegnőre néztem. Mindezek után, akár megszökött, akár nem, Vaszilisza Dragomir volt az utolsó az uralkodói vérvonalon, és a protokollt követni kellett. Meghajoltam előtte.
-  Dimitrij Belikovnak hívnak. Azért jöttem, hogy visszavigyem a Szent Vlagyimir Akadémiára, hercegnő.